Girl Power! blog

Egyszerre négy munkám van – ez normális?

Multitasking az életem. Jól van ez így?

Reggel korán kelek. Persze csak eseti jelleggel, hiszen három műszakban dolgozva ez csak akkor igaz, ha „normális” beosztásban vagyok, mondjuk 9-5-ig, ilyenkor a korán olyan 6-7 órai ébredést jelent.

Sokszor hajnalos vagyok, ilyenkor 4-kor kelek – általában sírva, összetörve. Nem, ez nem emberi, nem bírom, nem bírom, felmondok – gondolom magamban ilyenkor, annak ellenére, hogy ma már minden nap a fejedbe vésik: örülj, hogy van munkád, ha nem tetszik, el lehet menni a CBA-ba árufeltöltőnek, és húszan állnak sorba a helyedre és a többi és a többi.

Úgyhogy felkelek, felöltözöm és bemegyek. Időre. Általában nem kések. Ha igen, csak 5 percet.

Nyolc és fél óra a napi munkaidő: elég feszített a tempó, persze van cigiszünet – most, hogy már nem dohányzom, ez kicsit nehezebb, azért igyekszem lekísérni a bagósokat, közben rágózom és levegőzök. Van ebédszünet is, bent eszek valamit a menzán, főzni nincs időm – és tér sincs ehhez az otthonomban. A 21 évre felvett – szerencsére akkor már forint alapú – lakáskölcsönből csak egy 37 négyzetméteres lakásra futja, ebből a konyha jó, ha fél négyzetméter, hely nincs – legalábbis jó erre fogni, de tényleg, könnyebb ez így.

tumblr_n8q3ocYvxA1tubinno1_1280

Letolom a nyolc és fél órát. Hazamegyek. Van kocsim – hitelre, 10 évre felvett, szuper deviza, már csak (csak) 3 év van hátra, nyögöm, nyögjük mindannyian, a család, a szülők, összetesszük, amink van, hogy nekem 3 év múlva legyen egy saját, 10 éves kis Suzukim.

Aztán elviszem a kutyát sétálni – ez sokszor a nap fénypontja, imádom, amikor vár rám, csahol, ugat örömében, boldogan szalad le a lépcsőházban (igen, lakásban van, igen, imád velünk élni, igen, menhelyes, és csupaszív, boldog kutya, mielőtt valaki nekem támadna ezért).

Nincs (még) gyerekem, egyszer (hamarosan) biztos lesz, igaz, lassan minden barát elkel körülöttem, egyre több az esküvő, amin részt kell vennem, no meg a fészbúkon is egyre több a babás kép. Én meg a kutyám posztolom. Mert hát most még nincs itt az idő. Mert nincs pénz. Nem tudom, mikor lesz.

Szóval kutyával haza, és jöhet a másik munka: szerencsére ezt otthonról lehet csinálni, leülök hát a laptopommal. Délután 4 óra, szánok rá 2 órát. Közben persze mást is csinálok, hiszen egy barátnőmnek elvállaltam egy kis szívességet. Nem sok pénzért, de éppen annyiért, amiért a következő hónapban megvehetem a heti kajám. Szóval, oda-oda pillantgatok, hogy pörög az egyik biznisz, aztán ránézek a másikra is, jó, ez rendben. Fókuszálj, koncentrálj, ma végezned kell vele, holnap már új feladat.

Este hatra nagyjából készen vagyok a napi dologgal, lazíthatok. De mégsem, mert péntek van, és szombatonként órát adok: igen tudom, egyelőre ezt is zsebpénzért, de ez kérem szerelem, elhivatottság, az út maga! Ezt csak nem hagyhatom veszni, imádom csinálni, ha tanítok, szárnyalok, no meg a tanítványaimmal sem baszhatok ki, szeretnek az óráimra járni, feltöltődnek tőle, azt mondják.

tumblr_n5zhva70FP1tubinno1_1280

Rákészülök tehát a szombati órára – igaz, ezt tényleg, igazán szívből. És hopp, máris este 8 óra.

Ilyenkor néha otthon van a  Misi (a Pasi) – nem sokszor, mert hát ugye ő is több műszakban dolgozik, bónuszokért, túlóra, esti pótlék, miegymás.

Késő este igyekszem lelazulni: azt olvastam, naponta szánj magadra egy órát – hát én is így teszek. Forró víz, gyertya, zene: kis, apró luxus a mindennapokba, fürdőszobaajtó becsuk, világ kicsuk. És másnap minden kezdődik elölről.

Na és a hobbi. Igen, van olyanom is. Most, hogy így leültem, és leírtam, bevallom őszintén, fogalmam sincs, hogyan tudok mégis időt szakítani rá. Mert hát tudok, ha nem is rendszeresen. No meg a sport: ez is eseti jelleggel történik, és inkább otthon, de mégis ki tudom pipálni azért a heti 3 mozgást – a kutya ebben sokat segít ám.

Fiatalok voltunk és kellett a pénz – mondjuk majd biztosan nevetve öregen, és baromira remélem, ez tényleg így lesz, és mindketten megéljük, hogy ezt mondhatjuk.

***

Kedves olvasó! Köszönöm, hogy betértél! Minden kulturált és építő jellegű hozzászólást örömmel veszek, boldog vagyok, ha párbeszédet kezdeményeztek!

Azonban a kirekesztő, gyűlölködő kommenteket minden esetben törlöm.

Keresd a Facebookon a Girl Power! blogot! Katt a képre:

Girl Power! blog a Facebookon

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Köszönöm a hozzászólásod, és nagyon együtt érzek! Olykor tényleg jó kiírni magunkból,és akkor valahogy jobb lesz minden, könnyebb, szebb, egyszerűbb. Persze-persze, tudom azokat a dolgokat, amiket leírtál. Hiszen így is lehet látni, meg úgy is. Van társam, van munkám, jól keresek, van lakásom és tudom fizetni a hiteleket!
    Fontos, hogy amennyire csak lehet, gondolkozzunk pozitívan, ezt is tudom, de néha elfárad az ember. De ezt akkor te még jobban tudod, mint én, sok sikert és kitartást, és persze boldogságot kívánok, és éljen a #girlpower:)

  2. Ono Sendai says:

    Wow. @maggie r. Respect! 🙂

  3. MaggieR says:

    Hasonló cipőben járunk, de nem is tudod, milyen jó neked 🙂
    Negyed 6-kor csörög a vekker, bemegyek, lehúzom a 8 és fél órámat, jól megérdemelt fizetésemért, ugyanazon a helyen, 9 éve, azóta nem kaptam egy fillér fizetésemelést sem.
    Utána 5-től jó esetben fél 10-ig, de általában 10-ig csinálom ugyanezt egy másik helyen, másik irodában. 11-re otthon is vagyok, kis játék a kiskutyával, szerencsére ő a kertben él. Szerencsétlenségére majdhogynem egyedül. Fél 1-re ágyban is vagyok. De mivel én is szeretnék olyat is csinálni, amit szeretek, erre ez után kerül sor. Fotózok. Koncertet, ezt-azt. Hétvégén lefotózom, utána ilyen hajnali fél 1 után tudom csak válogatni, és ami még kell.
    Kocsi szerencsére kifizetve már, igen, svájci frankos volt, 11 éves.
    Lakáshitel, igen, köszöni, jól megvan, svájci frankos, még 8 év..
    Társkeresés? Mikor?
    Gyerek? Már nem lesz….
    Szóval van társad, van magadra időd, reménykedsz a gyerekben.. Nem is tudod, milyen jó neked.. 🙂


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!