Girl Power! blog

Miért sírnak a nők az edzőteremben?

“Engedd ki!” “Lélegezz!” “Sóhajts!” – ezek a legáltalánosabb instrukciók a Body&Mind órán. És a sírás a legeslegjobb része.

Persze, ezt nem úgy kell elképzelni, hogy sírnak a nők gyúrás közben, mert nehéz a súlyzó. Arról van szó, hogy inkább lelki feltöltődésre, stresszlevezetésre vágynak, ezért hát elmennek mozogni egy jót, és bizony megkönnyebbülnek. Az edzés ebben az esetben ugyan testi és lelki fitnesz is, ám elsősorban az érzelmekről szól, mintsem a fizikai edzésről. És működik.

cry

Forrás: klaine.tumblr.com

Velem is így történt, mikor életemben ellátogattam az első Nia órámra.

Szerelmi csalódás elleni, ultrabrutális turbóórát kerestem a legközelebbi edzőteremben egy hűvös, tél eleji, késő délután. Szinte mindegy is volt, milyen órára esek be. Csak dübörögjön a zene és őrjönghessek egy órát.

Megérkeztem a hozzánk legközelebb eső wellness központba – ahol azelőtt még sohasem jártam – háromnegyed hétkor, majd megkérdeztem a recepcióst, milyen óra kezdődik hétkor. Nia – felelte, én pedig, miután egyáltalán nem érdekelt, mi az, fel se néztem a pénztárcámból, nem kérdeztem semmit, csak vettem egy jegyet.

Az öltözőbe beérve kedves, csacsogós csajok öltözködtek épp. Nehézkesen, de nekiláttam az öltözködéshez, majd, mikor már vettem volna fel a tornacipőt, hozzám szólt egyikük: nem, nem, arra nem lesz szükséged.

Sosem voltam még mezítlábas aerobic órán, kicsit furcsálltam, de annyira magam alatt voltam, hogy ez is mindegy volt. Ha nem, hát nem, cipő a szekrényben maradt.

Bementem a terembe, ahol 8-10 lány beszélgetett egymással, miközben elkezdtek egy körbe állni a terem közepén. Beálltam hát én is a körbe és elkezdődött: életem egyik legmeghatározóbb élménye, egy olyan valami, ami nemcsak kirántott a mélypontról, de teljesen megváltoztatta az életemet.

Mindjárt megérted, hogy miért.

Az első Nia táncom feszengve telt – feszengve, mert láttam magam körül a sok felszabadult lányt, ahogy a külvilágot teljesen kizárva, önfeledten táncolnak, ha kellett, kiáltanak, sikítanak, sóhajtanak, nyögnek, és rendkívül élvezik, amit csinálnak. És igen, sírnak is.

Az első óra megrémített: emlékszem, az egyik lány az óra utolsó – lassú – számainál a földre lekuporodva sírdogált. És néha felnevetett. Majd táncolt kicsit, és ismét lekuporodott, és sírt. Megijedtem.

Mi ez itt, őrültek háza?

Hazamentem – felháborodva.

Aztán másnap reggel csoda történt.

Egyszerűen nem tudtam kiverni a fejemből ezt az órát. Leszámítva, hogy iszonyatos izomlázam volt (= alig bírtam lábra állni), valamit motoszkált a fejemben. És nem az exbarát. Ó, nem.

Hanem az esti óra. Hogy én ezt akarom. Sírni akarok. És nevetni. Táncolni. Örülni. Elengedni.

Aztán visszamentem, és ott ragadtam.

(Ez volt 2007-ben. Megjegyzem, azóta már kék öves Nia-tanár is vagyok, oktatok, és ezerrel jógázom. Nem állok le, mert ettől vagyok jól.)

medium_6974650320

Illusztráció (http://photopin.com)

Szerencsére a ma már hangzatosnak tűnő, de annál találóbb “Body&Mind” órák azért vannak, hogy a stresszes környezetből érkező családanyák, vagy egyedülálló dolgozó csajok, cégvezetőként, menedzserként, masszőrként, politológusként vagy akármilyen más területen ügyködő nők néha visszavonuljanak önmagukba, és megteremtsék a saját csendjüket.

Akár jógával, akár sima meditációval, vagy egy hatalmas tánccal, body arttal, bármivel.

“Engedd ki! Engedd el, amire már nincs szükséged! Sóhajts!” – ilyen, és ehhez hasonló felszólítások közepette több tucat (mit több tucat! országszerte – szerintem – több ezer) nő igyekszik nap mint nap megszabadulni a feszültségtől, a stressztől. “Belégzés, majd sóhajtsd ki” – hangzik a további utasítás, és itt szokott eltörni a mécses.

A légzés ugyanis az egyik legjobb eszközünk a beakadások elmozdításához.

Az első órán tehát, mint már írtam, nem sírtam, inkább felhergeltem magam, nehogy szembe kelljen nézni… (Mivel is? Magammal?)

Aztán ugye visszamentem, és a sírás nagyon könnyen ment. A harmadik és negyedik órán már meg sem kellett várnom az utolsó, levezető dalokat: már az extázis résznél csatakokban folytak a könnyeim, miközben üvöltött a The Heart’s a Lonely Hunter, én pedig egyszerre nevettem, sírtam, és majd’ kiugrottam a bőrömből.

A sírás jó!

Persze vannak élettani magyarázatok a sírás pozitív hatásaira: sok-sok endorfin termelődik a mozgás során, amelyek így kölcsönhatásba lépnek a szerotoninnal és a dopaminnal, ezen anyagok keveredése pedig egészen egyszerűen felszabadult hangulatot eredményez. A különböző csípőnyitások, mély nyújtógyakorlatok például a jógában kifejezetten alkalmasak az emóciók felszabadítására – a csípőnkben egyébként is hatalmas érzelmi poggyászt viselünk, még jó, hogy sírunk!

Egy másik érdekes biológiai tényező: az érzelmek által generált könnyekben mangán, kálium, és egy prolaktin nevű hormon is megtalálható, amely csökkenti a koleszterinszintet, csökkenti a magas vérnyomást és erősíti az immunrendszert. A sírás csökkenti a stresszt, és a Minnesotai Egyetem kutatói bebizonyították, hogy javítja a hangulatot.

Az emberek tényleg egyfajta megkönnyebbülést éreznek utána.

giphy (4)

Forrás: dangerousinthedark.tumblr.com

A Body&Mind órákon tényleg az lehetsz, aki valójában vagy.

Van egy mondás, miszerint a táncban nincsenek maszkok, egyszerűen csak Te vagy, és megmutatkozik valódi éned. Így is van.

Ráadásul van valami misztikus egy ilyen fokozott érzelmi töltésű csoportban, ahogyan a nők könnyes szemmel, vagy hatalmas vigyorral az arcukon egymásra néznek az óra végén, sokszor meg is ölelik – teljesen ismeretlenül – egymást. Majd teljesen leizzadva, kisimult arccal hagyják el a termet. Legtöbbször boldogabban, mint ahogyan megérkeztek.

Sorsközösség. Közösség. Bárhogyan is hívjuk. Ez a megkönnyebbültek csoportosulása. Próbáld ki.

Végezetül egy kis ízelítő:

Ha többet szeretnél megtudni a Niáról, gyere el az órámra, vagy írj nekem üzenetet! 

 

***

Kedves olvasó! Köszönöm, hogy betértél! Minden kulturált és építő jellegű hozzászólást örömmel veszek, boldog vagyok, ha párbeszédet kezdeményeztek!

Azonban a kirekesztő, gyűlölködő kommenteket minden esetben törlöm.

Keresd a Facebookon a Girl Power! blogot! Katt a képre:

Girl Power! blog a Facebookon

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!