Girl Power! blog

Mi a közös Yves Saint Laurentben és Andy Warholban?

A divat művészet? Van-e kapcsolat a művészet és a divat között? Hívhatjuk-e művésznek a divattervezőt, és illik-e a divat a múzeumba? 

A fenti kérdésen morfondíroztunk nemrég a Pink Dust bloggerinájával, ezért úgy döntöttünk, mindketten “papírra” vetjük gondolatainkat.  

A felháborodást elsőként a a H&M új kollekciója váltotta ki, nem csoda: méregdrágán vásárolható meg az új Wang-kollekció, amely ugyanakkor a hozzáértők szerint egyszerűen pocsék.

Bevallok valamit: sohasem voltam egy nagy fashionista, mármint olyan értelemben, hogy nem voltam az a csaj, aki reggeltől estig a divatlapokat bújja, bejelöli, mit akar megvenni. Nem ezért blogolok (sőt, ritkán írok divatról, több más dolog is van, ami jobban érdekel), és ha elmegyek vásárolni, nem azért veszek meg egy-egy ruhát, mert valahol láttam. 

A divattal kapcsolatban a szerelemben hiszek: ami elsőre megtetszik, amibe belezúgok, az lesz az enyém, és ez azt jelenti, az adott darabbal közünk van egymáshoz, hogy közös jövőnk lesz, hogy passzol hozzám.

De mi a helyzet az haute couture-rel?

Fiatalabb koromban – tizenévesen – rengeteget bámultam a Fashion TV-t. Jó volt nézni a lányokat, a sminket, a hajukat, loptam tőlük ötleteket, biztosan segített a stílus megtalálásához is.

De sosem lettem márkaőrült,  ruhasznob, és vannak napok, mikor a famer-pólón kívül semmi nem jöhet szóba, hiszen nincs kedvem hozzá. 

Azt viszont tudom, mi a jó minőség.

A magam részéről valamennyire mégiscsak művészetnek tartom a divatot: művész a tervező, ez kétségtelen. De művész az a divatkedvelő is, aki megfelelő igényességgel, ízléssel valami olyat tud alkozni a ruhatárában, amellyel kitűnik, egyedi, extrém, bohém, más lesz. De hiszek abban is: nem a ruha teszi az embert. Viszont fontos kiegészítő is.

De mit mondanak erről a nagyok?

Karl Lagerfeld egy régebbi interjúban azt mondta: „Nem pártolom, hogy a divat múzeumokba és kiállításokra kerüljön.”

Ennek ellenére számos kiállítás tárgya lett a divat maga, így a divat és a művészet közötti határok elmosódtak. A téma azonban a mai napig vitatott, a divattörténészek sem tudnak megállapodni az egyértelmű válaszban. 

Számos érv szól amellett, hogy a divat nem művészet: akik ezt vallják, úgy gondolják, hogy a divat csupán azzal a céllal funkcionál, hogy ruházattal fedje az emberi testet és védje azt a környezeti hatásoktól. Csupán ezt szolgálja a kereskedelem és ezért termelik – a ruhákat – rendszeres időközönként. A tömegpiaci kereskedőházak, mint a H&M vagy a Macy’s eladja, és nyereséget termel áruiból – és ennyi.

A másik szempont alapján azonban mindez művészet, hiszen a termék egy művész – a tervező – terméke.

Dalí

Schiaparelli és Dali

Sokan állnak a Prada és Lagerfield oldalán – vagyis azon az oldalon, akik gondolják, a divat nem művészet: a Marc Jacobs,  a Comme des Garçons tulajdonosa,  Rei Kawakubo, Coco Chanel, és a Harper’s Bazaar főszerkesztője, Glenda Bailey.

“Nem hiszem, hogy a divat egyfajta művészeti forma” – mondta Valerie Steele divattörténész, a Fashion Institute of Technology igazgatója.

John Varvatos divattervező azonban azt gondolja: ha te létrehozol valamit, és új vagy, és átléped a határokat – akkor kétségkívül művész vagy.

És akkor ott vannak azok a tervezők, akik a két állítás között állnak: így Yves Saint Laurent partnere, Pierre Bergé, aki ugyan nem tartja a divatot művészetnek, de mégis művésznek tartja az iparág legnagyobb neveit. „A divat akkor létezik, ha a nők viselik” – mondta Bergé, hozzátéve:  “Egyébként, ez semmi. Ez nem művészet. Ugyankkor Yves Saint Laurent művész volt, és Balenciaga is művész volt. És a Chanel és Christian Dior is. De a divat maga nem művészet” – fogalmazott.

 Hogy mi a helyzet azokkal az alkotó művészekkel, akik munkája megjelent a divatban is, mint Salvador Dalí?

Nos: Dalí együttműködött 1937-ben Elsa Schiaparellivel, és megalkottak egy közös ruhát, de ilyen volt Mondrian is,  aki inspirálta Saint Laurent-t.

 

met

Kiállítás a Metropolitan Múzeumban – ‘Schiaparelli And Prada: Impossible Conversations’ címmel

De napjainkban is találunk példát művészek és a divat közös munkájára: Takashi Murakami mosolygó virágai Louis Vuitton táskáiról nevetnek ránk 2003 óta, Liam Gillick pedig vastag fonalakat készített a  Pringle of Scotland kötött gyűjteményére. „Nem akartunk egyesíteni semmit. Én művészként dolgoztam, és nagyon kíváncsi voltam a gyártási folyamatokra és a design szemiotikájára. Ez két rokon faj találkozójáról szól, amelyek felismerik egymást, de nem igazán megengedhető, hogy túl sok utód szülessen” – mondta Gillick.

yves-saint-laurent-mondrian-dress-600x359-1

A híres Mondrian-minta egy Saint Laurent-darabon

 

dalitears

Dalí-ihlette ruha Schiaparelli megvalósításában

Ahogy Lagerfeld mondta 2008- ban a New York Times-ban: “A művészet művészet. A divat meg divat. Azonban Andy Warhol bebizonyította, hogy képesek együtt létezni”.

aj1zh1vejp3pr8guyhsx

 Az biztos: rengeteg szuper kollaborációról tudunk a divat és a művészet történetén belül, a már említett Warhol- Yves Saint Laurent pároson kívül. Rob Pruitt például Jimmy Choo-val dolgozott együtt, míg Fabrizio Plessi a Louis Vuitton-nel, a Fendi pedig Meret Probst ablak-installációjával állt a művészetpártolás mellé. 

shoe-hat

A cipőkalap: Dalí ihlette, Schiaparelli megvalósította

***

Kedves olvasó! Köszönöm, hogy betértél! Minden kulturált és építő jellegű hozzászólást örömmel veszek, boldog vagyok, ha párbeszédet kezdeményeztek!

Azonban a kirekesztő, gyűlölködő kommenteket minden esetben törlöm.

Keresd a Facebookon a Girl Power! blogot! Katt a képre:

Girl Power! blog a Facebookon

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!