Girl Power! blog

Így néz ki egy hanukarácsony

Mi lehet a megoldás, ha a család egyik fele zsidó, a másik fele keresztény felmenőkkel rendelkezik, ám maga a család inkább ateista, mintsem vallásos, de imádja az ünnepeket? Hát persze, hogy hanukarácsony!

holiday

Forrás: etsy.com

 

Olyan nyolc éves lehettem, a nővérem 14, mikor egyik délután a szobánkban voltunk, újságokat lapozgattunk. Az egyik képen egy kisfiú ült egy kiskocsiban, hátulról fotózva, a fején még csak nem is kipa volt, hanem egy sima simléderes sapka. A fekete-fehér kép már nem tudom, mit reklámozott, csak arra emlékszem, hogy megszólaltam:

– Biztos ő egy zsidó fiú – mondtam kacagva, mit sem tudva arról, mit is mondok, de valahol hallottam ezt a kifejezést, és olyan jó kis szitokszónak tűnt, ezért megragadt a fejemben. 

A nővérem rám nézett, majd egy jókorát lekevert nekem, életében először. 

– Tisztában vagy vele, mit mondtál most? Hogy miről beszélsz? – kérdezte tőlem. 

Elkezdtem sírni, és már mentem volna ki panaszkodni, de valamiért nem tettem, csak hüppögve, szipogva összekuporodtam a sarokban és sértődötten azt mondtam, nem, nem tudom.

– Te is zsidó vagy, és én is. A családunk zsidó – mondta a nővérem, és hozzákezdett egy roppant világos, érthető magyarázatnak arról, ki a zsidó, mit jelent ez, és a többi.

Hát így tudtam meg, hogy zsidók vagyunk – igaz, félzsidók, hiszen anyai ágon vagyunk azok (sváb zsidók), apai ágon valahol Erdély környékén elvesztettem a fonalat. Nem tudom pontosan az egész családi történetet még mindig – pedig már azért nyomoztam egy keveset, és kérdezősködtem otthon. Azonban sohasem sulykolták belénk az identitásokat, inkább csak egy-egy történetbe szőtték bele a szüleim néha, maximum érdekességképpen, plusz információként.  

Nem jártunk vallási iskolába, nem imádkoztunk, és a szüleim rendkívül körültekintően tanítottak meg egy csomó mindenre: elsősorban arra, hogy mindegy, hogy honnan jössz, és nem számít a származásod. Innentől kezdve nem éreztem magam sosem zsidónak, svábnak, fehérnek, magyarnak, sem semmilyen kiemelhetően fontos származásúnak, egyszerűen csak egy kislány voltam, aki rettenetesen szerette például az ünnepeket. Azt pedig meghagyták nekünk, hogy magunk dönthessünk róla, miben akarunk hinni. 

A nővéremmel való beszélgetés után persze elkezdtem érdeklődni a családomról, a családfámról. Nagyon sok érdekes olvasmány van a karácsony, a hanuka, de a Chrismukkah, vagyis a hanukarácsony eredetéről. Csak egy érdekesség ezek közül: 1814-ben Fanny Arnstein bécsi zsidó hölgy állított először karácsonyfát szalonjában.

Nálunk sosem okozott gondot a tradíciók összekeverése, sőt. Éppen ezért teljesen természetes, hogy egy olyan izgalmas családi mix születik minden télen, amit semmiért nem cserélnék el. Nincs benne semmiféle vallási töltet, mégis megvan a maga magasztos hangulata. Még akkor is, ha a családunk tagjai mind hisznek mondjuk valamiben – nem dogmákban -, és fontos mindegyikünk számára az ünnepi hangulat. 

han2

Forrás: http://blog.freepeople.com/

Mitől is hanukarácsony a mi karácsonyunk? Egy-két apróságtól. Például:

1. A húslevesbe maceszgombóc kerül.

Erről most direkt nem írok semmit, ugyanis egy külön posztot szánok a legtökéletesebb maceszgombóc receptjéhez, legyen ez meglepetés tehát annak, aki még nem tudja, mi ez. 

2. A karácsonyfánk feldíszítése mellett mi gyertyát is gyújtunk – nem csak az adventit.

„Kiszlév 25-én, amikor a görögök bementek a Jeruzsálemi Szentélybe, megszentségtelenítették az ott lévő kóser égőolaj készletet. És amikor felülkerekedtek a hasmóneusok – léviták – és legyőzték a görögöket, csak egy kis korsó érintetlen olajat találtak, a főpap pecsétjével. A korsóban csak annyi olaj volt, mely egy napra volt elég, de csoda történt és a meggyújtott Menóra nyolc napig égett” – írja a Talmud, és innen ez a szokás, nem mennék most bele történelmi fejtegetésekbe, arra itt van például ez az oldal, a lényeg, hogy a Menóra nálunk sokszor az adventi koszorú gyertyáival együtt ég. 

A hanuka a zsidó szellemiség szabadságharcának ünnepe, amely nyolc napig tart. Ezalatt minden nap gyertyát gyújtunk – a nyolcból mindig egy pluszt, akárcsak az adventi koszorún (mi “hagyományosan” gyújtunk gyertyát, de igazából sámesszel, vagyis egyfajta eszközzel szokták meggyújtani esténként).

Emellett hatalmas töltött káposzta-adagokat, rántott halat, majonézes krumplit eszünk, mindenki süt édességet, én például muffint szoktam, egyszóval eszünk-iszunk, együtt vagyunk, elfelejtjük picit a mindennapok gondjait. 

Nem, nem hallgatunk áhítatos dalokat, helyette Elvis Presley karácsonyi nótái szólnak a háttérben, és a legnagyobb örömünk, mikor a család legkisebb tagjai bontogatják az ajándékaikat és együtt játszanak. 

Én ezért szeretem a mi hanukarácsonyainkat, mert az ünnep a fontos mindannyiunk számára, és hogy ezt milyen eszközzel, vallásos, rituális, vagy pogány hagyományokkal vegyítjük, szerintem teljesen mindegy. Tényleg egy dolog fontos, hogy szeressük egymást, amíg lehet. 

***

Kedves olvasó! Köszönöm, hogy betértél! Minden kulturált és építő jellegű hozzászólást örömmel veszek, boldog vagyok, ha párbeszédet kezdeményeztek!

Azonban a kirekesztő, gyűlölködő kommenteket minden esetben törlöm.

Keresd a Facebookon a Girl Power! blogot! Katt a képre:

Girl Power! blog a Facebookon

Kommentek

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!