Girl Power! blog

Többet keresek, mint a pasim és nem szégyellem

Míg a racionális, feminista énem azt mondta, nincsen azzal semmi gond, ha többet keresek, mint ő, a másik énem kétségbe esett, és szégyellte magát. 

A Huffington Postot olvasgatva találtam rá Elizabeth Cronise McLaughlin cikkére – a nőnek jól menő vállalkozása volt, még akkor indította, miután férjével összeházasodtak. Bevételei hamar elkezdtek igencsak növekedni, miközben férje színész volt és egy bárban is dolgozott. Mikor Elizabeth terhes lett, szinte teljesen egyértelmű volt, hogy a férj marad otthon, miután a pici megszületik – nem volt kérdés. Aztán Elizabeth egyszer csak ráeszmélt: tulajdonképpen szégyelli, hogy sikeresebb, mint férje. (A cikk hosszú, de érdemes elolvasni, nagyon fontos meglátások vannak benne). 

Jómagam is tapasztaltam már ezt. 

Mikor a karrierem elindult jó néhány évvel ezelőtt, egyszeriben elkezdtek kiválóan beérni és működni a dolgok. Jó fizetésem volt, izgalmas feladataim, jöttem-mentem a városban, sőt az országban is sokat kellett utaznom újságíróként, szerettem, amit csináltam, és ha nem is durván átlag feletti, de már jó fizetésem volt (vagyis: be tudtam osztani, maradt is pici). Ráadásul tele voltam vágyakkal, tervekkel, motivációkkal.

Az ex azonban más volt.

Rengeteg közös pontunk volt, kivéve az anyagiak. Az valahogy közöttünk sosem tudott működni. Pedig eleinte egyáltalán nem zavart, hogy kevesebbet keres, mint én. Szerettem és kész, sosem érdekelt ez a része. Soha, senkivel. És nem is volt problémám e téren senkivel.

Akkor kezdett el igazán zavarni, mikor egy esti beszélgetés alkalmával – mikor arról beszéltünk, mit kellene nyáron csinálni – teljesen életuntan közölte, hogy nem megyünk sehova se idén, sem jövőre, és egyébként is, utálja a munkáját és nem érdekli (később fel is mondott, és a tervei között az otthoni heverészésen és a tévézésen kívül más nem nagyon szerepelt, na ezzel már nem tudtam azonosulni, de ez persze egy másik sztori). Én akkor azt gondoltam, persze hogy így gondolja, szegény fiú, hiszen nem keres olyan jól, és mennyire szar érzés lehet neki. Szégyelltem magam, hogy én több pénzt hozok haza. Míg a racionális, feminista énem azt mondta, nincsen ezzel semmi gond, így van ez jól, a másik énem kétségbe esett, és szégyellte magát.  Így hát a nyakamba vettem az egész nyaralás megszervezését, és így elutaztunk. És aztán ebből rendszer lett. Évekig gyötrődvén a bűntudattól, mindent magamra vállaltam, ő pedig – talán lubickolva a látszólagos kiszolgáltatottságában – sohasem tett egy fűszálnál többet keresztbe, hogy változzanak a dolgok. Leginkább érzelmileg nem. És akkor elkezdtem elfáradni. 

A kapcsolatunk hosszú vergődés után gallyra ment, persze nem ezért, sok más játszott közre, de ami a legrosszabb volt: nem tudtam rá felnézni. Pedig baromira akartam. Alapvetően a motivációink különböztek nagyon, és nem a pénz miatt szakítottunk, de ismerjük be: mindannyiunkban él egy bizonyos kép, hogy a férfinak mit kell, mit illik, és hogy egy nőnek mit kell, és mit illik.

Woman-with-pile-of-money-014

Fotó: Corbis

És lehetsz te akármilyen feminista, biztos, hogy a kishang meg fog szólalni, és üzenget neked. 

“Gender programming”, így hívják ezt. Vagyis hogy ez belénk van nevelve, kódolva már egészen kislány korunktól kezdve.  

Nem is volt olyan régen, hogy a nőket az alapján ítélték meg, hogy milyen hozománya van, vagyis az apja milyen vagyonnal bír. A házasság után pedig (a nő) értéke egyenlő arányban növekedett férje vagyonának értékével. És évszázadokon keresztül belénk ivódott, hogy az egyetlen értékünk, hogy kinek a tulajdonában vagyunk. 

Ha lefelé házasodtunk, a társadalmunk szemében leértéktelenedtünk. Ha pedig felfelé házasodtunk, máris többet értünk, mint valami fizetőeszköz, kiszolgálva a férfiak azon törekvéseit, hogy hatalmat és gazdagságot szerezzenek maguknak a patriarchális kis világukban.

És nem volt választásunk.  

Ne felejtsük el, hogy alig 100 éve a nőknek még szavazati joguk sem volt!

Hiába az emancipáció, a szavazati jog, a társadalmunk továbbra is azt sulykolja belénk, hogy a “hagyományos” modell szerint a férfi keres többet, ő a családfenntartó, a nőnek otthon a helye, vagy dolgozzon, de azért csak mértékkel azzal a fizetéssel. Ebben a társadalomban pedig még mindig az a mérce, hogy hol a helyünk a férfiakhoz képest a világban. 

De kérlek, állj meg egy pillanatra, és képzelj el egy olyan világot, ahol felvállalhatod azt, ami vagy: mondjuk akár egy jól kereső, menő vállalkozónő, és büszke vagy rá, ahol nem kell szégyenkezni, ha a férjed otthon marad a gyerekkel (sem neked, sem a férjednek), és azért sem, ha néha te hívod meg a pasidat egy mozira. Ahol tényleg értékelik a kvalitásaid, és nem a férfiakhoz képest mérik a fizetésed, a pozíciód, a megítélésed, hanem önmagadért, a tudásodért. És ahol szabadon dönthetsz arról, hogyan, mikor és hol szülöd meg a gyereked, és utána otthon maradsz-e vele, vagy inkább visszaállsz dolgozni, mert igen, jobb a fizetésed, mint a férjednek, ő pedig a gyerekkel van otthon. Nem kötelező, de lehetséges. 

Egyenlőség a kapcsolatban, igen, azt hiszem, ez nem pénz, hanem hozzáállás kérdése. Én részemről megtanultam a leckét, és ma már egyáltalán nem szégyenkezem a pénzem/sikereim miatt. 

Mindehhez persze az is kell, hogy egy korrekt, téged megbecsülő, szerető, támogató és gondoskodó partnered legyen, hogy számára egyáltalán ne legyen megalázó, ha te sikeresebb vagy, mint ő, és legyen rád, a vállalkozásodra, a munkádra büszke. Akármennyit is keres. A pénztől függetlenül működhet a munkamegosztás otthon, az életben, ugyanúgy elvihet egy romantikus vacsorára, meglephet ajándékokkal, támogathat, ha padlóra kerülsz, és fordítva is működhet. És rohadtul büszke lehetsz magadra, a munkádra, a fizetésedre. 

Nem lesz férfiatlanabb a férfi, ha te sikeresebb vagy.

giphy

***

Kedves olvasó! Köszönöm, hogy betértél! Minden kulturált és építő jellegű hozzászólást örömmel veszek, boldog vagyok, ha párbeszédet kezdeményeztek!

Azonban a kirekesztő, gyűlölködő kommenteket minden esetben törlöm.

Keresd a Facebookon a Girl Power! blogot! Katt a képre:

Girl Power! blog a Facebookon

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!