Girl Power! blog

Nyílt levél a depressziós nőknek

Levél minden mentális betegséggel küzdő nőnek. 

Kedves deviánsnak titulált, depressziós nőtársam!  

Te, aki bélyeget kaptál, mert valamit nem úgy teszel, ahogyan az másoknak tetszik és elvárják tőled. Te, aki másképp gondolkodsz, másképp viselkedsz, nem követed a társadalmi normákat, mert nem tudod követni. Te, akit bolondnak, őrültnek mondanak, mert a fejedben valami más van, mint a többségnek. Te, aki a többiekhez képest más színű és szagú gondolatokkal rendelkezel, Te, akinek sok és zajos ez a világ, Te, aki nyugalmat szeretnél, de csak a háborgó vihart kapod nap mint nap.

Te, akit rossz feleségnek, rossz anyának, rossz gyermeknek mondanak, hiszen valószínűleg orvosi igazolás is van róla, hogy mentálisan illabilis vagy.

Te, aki a normákat áthágva teszel, tettél olyan dolgokat, ami a szomszédnak, a szemközti lakónak, a család barátainak nem tetszik, amiért megszólnak, ujjal mutogatnak rád, kivetnek maguk közül. 

Te, aki éjszakákat szorongott át és küzdött meg a pánikrohamokkal. Te, aki ezt nem tudtad elmondani senkinek, mert csak legyintenek, és azt mondják, “depis”, és azt tanácsolják, “szedd össze magad”, “kapcsolódj ki”, “a környezetváltozás biztosan jót tesz”. Vagy esetleg mégis elmondtad, és volt valaki, aki megértette, segített, most pedig gyógyszereken élsz, de úgy érzed, hiába. Vagy Te, aki a gyógyszertől jobban vagy, de rettegsz, mikor jön a következő hullám. Te, aki végtelenül intelligens vagy, és tisztában vagy betegséged súlyával, jellegzetességeivel, tünetekkel és a gyógyszerek mellékhatásaival,  mégsem tudod legyőzni a kórt. 

Te, aki szenvedsz. 

Te, aki beteg vagy. 

Te, akinek az antidepresszánsok hatása miatt tönkrement a szexuális élete. A kapcsolatai. Az egész eddigi élete. 

Te, aki úgy érzed, mindig alul maradsz.

Te, aki néha véget vetnél az egésznek. 

Te is más vagy, te sem vagy más –  én pedig szeretnék most hozzád szólni, drága, bátor depressziós nőtársam. 

photo-pasquale-vitiello-n-33

Azt kérem tőled, hogy ne add fel.

Azt is kérem, tarts ki, még akkor is, ha tudom, az erőd nem végtelen.

Tudom azt is, hogy milyen iszonyatosan drága a terápia. Hogy néha a pszichológus/pszichiáter “jóindulatán” múlik, hogy kevesebb pénzt kér el, egy-egy alkalommal pedig egyáltalán nem fogad el semmilyen összeget. De azt is tudom, hogy ez mind semmi, mert az igazi költségeket az a sok-sok halom gyógyszer jelenti, amitől jobban lehetnél. 

Látom, hiszen nem egy depressziós ember él a szűk környezetemben. Kedves depressziós nő, tudom, hogy a gatyád, a család gatyája is rámegy a kezelésre. Hogy úgy érzed, a küzdelem végeláthatatlan. Hogy néha azt mondod, érzed a hatását. Aztán meg azt, hogy semmi értelme. Hogy jobban leszel, aztán mégsem. 

Tudom, hogy a depressziód több, mint szomorúság. Vagy nyomott hangulat. Súlyos, rád nehezedő, sötét, gyilkos betegség, amivel küzdesz. 

Tudom, hogy sokan nem értik meg. Nem értenek meg. 

Azt kérem tőled akkor is: ne hagyd abba a terápiát. A bizakodást. A küzdelmet.

Szeretném, ha lenne erőd arra, hogy megbirkózz a sok démonnal. Bízz az orvosok szakértelmében, légy kitartó, járj el hozzájuk és fogadd el a segítséget. És engedd, hogy segítsen bárki, aki tud és akar. 

Csodálatos vagy. Egy fantasztikus harcos.

A depressziód kegyetlen, és hazudik neked. Neki viszont ne higgy egy percig sem. 

***

Kedves olvasó! Köszönöm, hogy betértél! Minden kulturált és építő jellegű hozzászólást örömmel veszek, boldog vagyok, ha párbeszédet kezdeményeztek!

Azonban a kirekesztő, gyűlölködő kommenteket minden esetben törlöm.

Keresd a Facebookon a Girl Power! blogot! Katt a képre:

Girl Power! blog a Facebookon

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!