Girl Power! blog

5 tipp, ha Münchenbe utaznál – képes beszámoló

Egy éjszaka, két nap is elegendő lehet arra, hogy magadba szívd a müncheni életérzést. 

Februárban jártunk Münchenben életünkben először, és nagyon nem bántuk meg, hogy a városra esett a választásunk. Látogatásunk elsődleges oka egy Alt-J koncert volt. A zenekar Európa-szerte turnézott, de akkor még nem volt arról szó, hogy Magyarországra is eljönnek (most már tudjuk, hogy koncerteznek a Szigeten).  Ráadásul a bécsi koncertre azonnal elfogytak a jegyek, így esett a választásunk Münchenre. Mivel szabadsággal nem bővelkedünk, ezért úgy döntöttük, csupán egyetlen éjszakát töltünk kint. Először is, megvásároltam a koncertjegyeket az Eventim oldalán. Ami ebben bosszantó volt, hogy a németországi vállalatnak nincsen magyar partnere, így plusz 30 eurós költségért kellett megrendelnem postán a jegyeket, így végülis nem volt annyira olcsó a buli, de úgy voltunk vele, egyszer élünk, belefér. Majd a szálláskeresés következett. De ne szaladjunk előre, összeszedtem 5 pontban müncheni kiruccanásunkat, amiből talán ti is tudtok kamatoztatni egy-két infót. 

1. Vonattal volt a legjobb

Természetesen elsősorban a fapadosokat kezdtem el böngészni, mert úgy emlékeztem, Münchenbe indul olcsó gép. Nos, a legolcsóbb jegy februárban 40-50 ezer forint környékén mozgott fejenként, ezért ezt elvetettük. Nézegettünk buszokat is, de a tervezett időpontban (éjszakai hazautazással) nem találtunk buszt, ezért maradt a vonat. Kettőnknek összesen jött ki a vonatjegy oda-vissza 50 ezer forint körül. Odafelé Railjettel mentünk, amit nagyon élveztünk: konnektor a szék alatt, nespressós kávé – oké, a büfé árai igen magasak, nem véletlenül majszolgatta mindenki a saját kis zsemléjét, de azért egy kávé belefért-, komfortos székek és a többi. Hazafelé már picit neccesebb volt a történet, mivel éjjel akartunk hazajönni (hogy legyen egy teljes napunk a városra), ezért a magyar Kálmán Imre éjszakai vonat maradt, abban pedig egy hatszemélyes fülkében kaptunk egy-egy ülőhelyet, mivel hálókocsira és hálóhelyre sem akartunk sokat költeni.

A hazaútról dióhéjban: azt hiszem, sokan egyetértenek velem abban, hogy sajnos az elmúlt években (évtizedekben) a MÁV sajnos nem hogy fejlődött volna, de annyira leamortizálódott, hogy mikor felszálltunk a vonatra, minden addigi élmény és boldogság elillant. Egyszeriben visszarepültem az időben vagy 20 évet, és újra átéltem a kamaszkori balatonos élményeimet, amint zötykölődök a vonaton Kenesére, és imádkozom, ne kelljen wc-re menni. Nagy szerencsénk volt, hogy a fülkében rajtunk kívül csak egy kedves, debreceni hölgy tartózkodott (aki nem mellesleg már évek óta Münchenben él és dolgozik egy hotelben – de erről egy külön cikkben kéne szólni), így úgy, ahogy tudtunk aludni, ki jobbra, ki balra dőlt, de irtó kényelmetlen volt. Na de ennyit a sopánkodásról, most jönnek a jó dolgok. 

railjet

11040192_1027828860579522_634516201_n

IMG_0257

Belestünk a hálófülkébe, ez már a magyar vonat, hazafelé. De nem itt aludtunk.

IMG_0260
2. Szállás

Ha olcsón szeretnétek megszállni, és nincsenek nagy igényeitek (mondjuk reggeli, külön saját fürdő), megteszi bármelyik hostel. Ugyanakkor ha egy picit többet szántok a szállásra, akkor érdemes a 2 csillagos szállodák ajánlatai között böngészni, hiszen egy-egy ilyen éjszaka reggelivel 17 ezer forinttól elérhető két főnek, szerintem ez elviselhető. Mi a BB Hotel Nord Münchenben szálltunk meg a Schwabing-Freimann városrészben, ami nem belváros, de iszonyú közel volt a a Zenith Kulturhalle-hoz, ahol az Alt-J koncert volt. A hotel nagyon rendben van, tiszta, szép a szoba, és a reggeli is éppen tökéletes volt. Tízből tíz pontos. 

3. Koncertélmény

A Zenith Kulturhalle-ről muszáj mondanom pár szót, mert nekünk nagyon bejött. Képzelj egy egy óriási, hatalmas gyárépületet, ahová cirka 10 ezer ember könnyedén elfér, majd képzelj belé egy nagyszínpadot, fantasztikus hangosítással, mindezt München szélén néhány száz méterrel sok lakótömbtől, mégis teljesen hangszigetelten. Nos, ez a Zenith Kulturhalle, ahol ugyan 5 euró a sör, de nem csapolva, hanem üvegből kiöntve, ahol biztosan nem lesz káosz a ruhatárban, és ahol annyira durván dübörög a hangfal, hogy a szőr is feláll a karodon. Szóval ha Münchenbe mentek, szerintem egy ilyen bulit mindenképpen szervezzetek be, itt tartanak house-partit is, de lesz Apocalyptica is, szóval eléggé nagy a választék. 

IMG_0125

4. Kiállítás: BMW múzeum 

Amit Münchenben nem szabad kihagyni, az a BMW múzeum. A tágas, óriási tárlat több szintes, szóval szánjatok rá minimum egy fél napot. München Olympiapark nevű negyedében található a két részből álló épületegyüttes, amelynek egyik felében, a BMW Weltben a legújabb modelleket lehet megnézegetni, egyes darabokba pedig be is lehet ülni, és a segítőkész alkalmazottak készségesen válaszolnak a kérdéseinkre.  Ez egy ízig-vérig élményközpont, büfével, étteremmel, érted, hogy meglegyen a BMW életérzés. És nekem hipp-hopp meg is lett. Van itt még amúgy Mini Morris is, sőt Rolls Royce is. Ennek  bemutatójához pedig egy kinectet is tettek, hogy a gyerekek is jó hamar beleszeressenek a csillogásba és a gazdaságba, mivel egy arany Rolls Royce-figurát lehet mozgatni – mi alig bírtuk abbahagyni.

Aztán néhány lépéssel máris átérhetsz a múzeum részbe, ahová mi nagy szerencsénkre ingyen mehettünk be az újságíró-igazolványunkkal, de egyébként nem vészes a belépő, fejenként 10 euró. Van itt, mi szem-szájnak ingere, az első autóktól motorokon keresztül a második világháborús autómobilokon át a különleges és limitált szériás Andy Warhol-mintázatú autókig, plusz egy csodás, elkápráztatóan érdekes installáció golyókból, amelyek lassú mozgással a semmiből egyszer csak egy autót formáznak meg, erről sajnos megsemmisült a videóm. 

IMG_0181 IMG_0154 IMG_0145

IMG_0171

5. Néznivalók, kóstolnivalók

És végül elérkeztünk a nap maradék részéhez. Bár még igen hideg volt, mi úgy döntöttünk, a hátralévő óráinkat a városi utcán flangálva töltjük el – keménynek gondoltuk magunkat, de nem sikerült, és nagyon fáztunk egy idő után, így hova máshova is ülhettünk volna be ebédelni, mint a Paulanerbe? Mondanom sem kell, mindenki beszél angolul is, kedvesek voltak velünk, és a bőség zavarában nehezen választottunk, ám végül sikerült. Ettünk egy utánozhatatlan almás pitét, úgy, hogy mind a tíz ujjamat megnyaltam.  Ez volt az: 

IMG_0200

Ezután továbbindultunk és a Marienplatzon töltöttük el a délutánt. Igazi, kellemes kis sétálóutca, sok-sok üzlettel, és nagyon szép a főtér.

Mivel nagyon fájt a fejem, és meg is voltam fázva, beszaladtunk egy gyógyszertárba, hogy Coldrexet kérjek. A fiatal gyógyszertárosnőnek fogalma sem volt, miről beszélek, látszott, nem ismeri a terméket, amit igencsak furcsállottam, hiszen otthon reggeltől estig ezt hirdetik. Mire megértette (perfekt angol, persze, én meg angolul magyaráztam neki a paracetamolról), elmondta, hogy náluk az ilyesmi termék nem kapható, mivel olyan magas paracetamol-tartalma van, hogy nem engedélyezett.

Nos ezen meghökkentünk, mivel ha nem is két marokra, de azért megfázás esetén mindig ezt szedtük. Így kaptam egy aszpirint, és továbbálltunk. A legnagyobb gasztronómiai élmény a HackerHaus nevű fantasztikus étteremben ért, ahová este 7 körül tértünk be. Mivel annyira éhesek nem voltunk, ezért én ettem egy füstölt lazacot tört rösztivel, Z. pedig frankfurti virslit, és bőven elég volt (és olcsó). 

IMG_0219

Itt legalább 2 órát eltöltöttünk, nagyon kellemes, bajoros hely volt, sörözgettünk (pedig nem szeretjük ám, dehát Németországban kötelező), fotóztam is folyamatosan mindenfélét, amit a falon vagy máshol észrevettem. Például különböző old school sörreklámos táblácskákat, szinte egytől-egyik nőkkel, amik nagyon tetszettek. Például ezt:

IMG_0234

Innen 9 körül továbbálltunk, felpattantunk a metróra (a tömegközlekedés pedig szuper, mi napijegyet vettünk, a metróhálózatnak köszönhetően bárhová eljuthatsz pillanatok alatt), és a pályaudvar felé vettük az irányt. Itt még sétálgattunk, nézelődtünk kicsit, és én ennek a boltnak a kirakata előtt hosszú ideig álldogálltam:

IMG_0208

Hihetetlen mennyiségű csokoládé, sajnos a bolt nevére nem emlékszem

23.40 – kor már a vonaton ültünk, a vonatozós élményeket már fentebb elmeséltem, reggel 9-re már a Nyugati pályaudvaron voltunk. 

Még néhány kép, ami kimaradt: 

IMG_0205

Üzlet a Marienplatzon

 

IMG_0193

Városháza

IMG_0245

***

A fotók a szerző tulajdonát képezik! Bármilyen jellegű felhasználásához a szerző engedélye szükséges! 

***

Kedves olvasó! Köszönöm, hogy betértél! Minden kulturált és építő jellegű hozzászólást örömmel veszek, boldog vagyok, ha párbeszédet kezdeményeztek!

Azonban a kirekesztő, gyűlölködő kommenteket minden esetben törlöm.

Keresd a Facebookon a Girl Power! blogot! Katt a képre:

Girl Power! blog a Facebookon

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Megértelek, mert a gyermekeim is repülgetnek, vonatoznak 2-3 nap, hosszú hétvégeken. Most még “kóstolásnak” ez is elég, ha lehetőségük lesz hosszabb időre, bizonyára elmennek még egyszer Párizsba, Rómába, Münchenbe és egyéb, csodálatos helyekre. Mi városnézők vagyunk, tehát ez azt jelenti, hogy múzeumok, templomok, közterek, minden, ami belefér. Reggeltől estig gyaloglás, semmi buszozás, metrózás. Metró csak annyi, hogy megnézzük az érdekes állomásokat, pl Stockholm, New York.
    Szép napot neked és várom további élménybeszámolót!

  2. girl power says:

    Szia, köszi hogy írtál! Persze örültem volna, ha két hetet tölthetek itt, de engem ez a két nap is nagyon feltöltött, és mivel – eredetileg – csak egy koncertre mentünk, ezért próbáltunk maximálisan belezsúfolni mindent. Azt nem mondtam, hogy még nem megyünk… 🙂

  3. cvitamin says:

    Érdekes (fiatalos) a beszámolód. Engedd meg, hogy én, aki 35 év óta utazom egyetlen megjegyzést tegyek az írásodra. Münchenre nemhogy 2 nap, de két hét sem elegendő ahhoz, hogy megnézd azokat a helyeket, melyek miatt mindenképpen érdemes elvonatozni a bajorok e gyönyörű városába.


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!