Girl Power! blog

Miért szemetek a nők egymással?

A női bántalmazás pszichológiájának szakértői szerint megvan az oka annak, hogy nők miért bántalmaznak lelkileg, érzelmileg más nőket. 

Rebecca1917version

Huszon pár éves lehettem, mikor hivatalos voltam a matek-korrepetitorom házibulijába. Pétert nagyon kedveltem, ráadásul átrugdosott a matek érettségin, hálás is voltam neki, és nagyon jóban voltunk. 

Este még volt valami dolgom, ezért picivel később érkeztem meg a barátnőmmel a partiba, már voltak jó páran a lakásban. Peti nagyon örült nekem, fogott és körbevezetett, bemutatott a barátainak.

Az egyik sarokban egy lány ült, és már akkor elkezdett méregetni, mikor beléptem a szobába. Mikor kezet fogtunk, nagyon rideg volt, nem nézett a szemembe, éppen csak nyújtotta lazán a kezét – gondoltam, valami más baja van, vagy be van piálva, mit tudom én, nem izgattam magam. Ide-oda sodródtunk a buliban, nem is foglalkoztam a csajjal, mikor kimentem a konyhába egy kis italért, éppen ott volt két-három srác társaságában. 

Beléptem, rájuk mosolyogtam, köszöntem, majd a pulthoz léptem, hogy töltsek magamnak. Ekkor a csaj teátrálisan kifújta a füstöt a szájából, odalépett hozzám, szó szerint  fölém tornyosult, kihúzta magát, rám nézett, és harsányan így szólt:

Mellesleg jól érzed magad?

Ekkor a fiúkból kitört a röhögés, a lány pedig diadalittasan bámult rám, azzal a nézéssel, hogy ‘na kisanyám, most aztán jól lealáztalak, én vagyok a királynő’. A ‘mellesleg’ szót jól megnyomta, nagy levegővel, szépen tagoltan, artikuláltan ejtette ki a száján. Egy pillanat alatt leesett a poén, persze nekem is.

Igen. Mellben valóban igen erős vagyok, köszi hogy emlékeztetsz rá, igen, valóban sok a problémám vele, nagy pólókat hordok kamaszkorom óta, nem tudok teniszedzésre járni, és utálom, amikor az utcán a férfiak ostobán bámulnak, tele vagyok gátlásokkal, feszengek és utálom a testem – gondoltam így huszonéves mindennapjaimon. Ám legutoljára azt hiszem a zavarban lévő hetedikes fiúk piszkáltak ezzel az általános iskolában, mármint rosszindulatúan. De ilyet én még nem tapasztaltam felnőttektől. Főleg nőtől.

Elállt a szavam egy pillanatra, és majdnem elkezdett kerülgetni a sírás. Hosszú percekig állhattunk így a konyhában. Ők négyen vinnyogtak a röhögéstől, én pedig leforrázva, borral a kezemben a pultnál. 

giphy (3)

Meglepődve néztem a lányra. Lassan letettem az üveget, közben a fiúk már a falat csapkodták örömükben, annyira bejött nekik ez a poén, nem bírták türtőztetni magukat, az egyikük talán hátra is esett, és a földön fetrengve folytatta a röhögést. Néhányszor megismételték egymásnak üvöltve, hogy ‘Mellesleg, érted’? – és még hangosabban elkezdtek nevetni.

Egyetlen mondat jött ki hirtelen a számon válaszként:

– Gondolom, neked ezt a kérdést nem szokták feltenni.

Paff, kész, lett, ami lett, kisétáltam méltósággal a konyhából, ahol erre a mondatra mindenki bekussolt, reakció nem volt, a kis pajtásai csak kapkodták a levegőt, hogy királynőjüket egy  paraszt faképnél hagyja – nem tudom, mire számítottak, hogy sírva fakadok? (És ha már itt tartunk, a lánnyal tényleg nem lehetett volna melles poént elsütni –  bár ez, mint kérdés bennem fel sem merült volna egyáltalán).

Elsétáltam a barátnőmért, mondtam neki, nincs kedvem már maradni, vettük a kabátunkat, odamentem Petihez, nyomtam egy puszit a homlokára, majd a fülébe súgtam, hogy gratulálok a barátaihoz, de nekem nincs már maradásom. Elmentünk. 

Néhány héttel később elmeséltem Petinek az egész sztorit, aki teljesen kiakadt, hogy miért nem mondtam ott el, de úgy éreztem, ez nekem nem pálya, és neki sem akartam elrontani a szülinapját.

Bocs, elfelejtettem átadni az üzenetet!

Biztosan sokan tudnának még mesélni az őket érő, középiskolában, egyetemen, társaságban történt atrocitásokról.

giphy (2)

Sajnos sok gonoszkodó lány soha nem nő fel, és később is folytatja az ellenségeskedést más nőkkel szemben – állapította meg Rachel Giese 2010-ben nagyon találó cikkben, amelyet a női bántalmazásról írt a Flare magazinban. Ebben leírja, hogy a gonosz kislányok sokszor felnőttként is ugyanúgy viselkednek, mint gyermeki éveikben: ‘elfelejtik’ a kolléganőnek továbbítani a fontos emailt, vagy az évfolyamtárs ‘elfelejt’ meghívni a születésnapjára, vagy a barátnődnek hitt nő a hátad mögött flörtöl a kiszemelt férfival, akiről tudja, hogy régóta odavagy érte. 

“Mindig lesznek olyan nők, akik csak úgy tudják felépíteni magukat, ha másokat elnyomhatnak” – mondta a cikkben szereplő  Irene Levine, a New York-i Orvostudományi Egyetem professzora. “Ők pletykálnak, hátba támadnak, fúrnak, megaláznak – és leginkább olyanokat, akik gyengébbek, sérülékenyebbek” – mondta. “Az, hogy valakit magányossá, kiközösítetté tesznek, felér egy fizikai bántalmazással” – húzta alá a professzorasszony. 

Míg általában a férfiak hajlamosak aktivitáshoz – sörözéshez, sportos programhoz – kötni a barátkozást, a nők elsősorban az érzelmi intimitás miatt kötnek barátságokat. Sétálunk együtt, megosztunk egymással gondolatokat, érzelmeket, kitárjuk a szívünket. Ám ez a leggyorsabb módja is annak, hogy megbántjuk egymást: ezt a szakértők relációs, vagyis kapcsolati agressziónak nevezik. 

A női bántalmazó nem használja az öklét, helyette megtagadja a társas kapcsolatot más nőkkel, sokszor gúnyolódással, szemétkedéssel, megalázással akarja nyeregben érezni magát.

A nőknek és a lányoknak a vigasz és a hatalom forrása elsősorban a kapcsolat – ezt Rachel Simmons írónő, a női agresszió szakértője állítja, aki szerint a női barátság egyben a legnagyobb nyugalom és a legnagyobb fegyver is egyben. A női pszichológiai erőszak magja más emberek kapcsolatainak elpusztítása – tette hozzá. 

giphy

Eközben a technológia, az okostelefonok, a közösségi oldalak még nagyobb teret biztosítanak a női gonoszságnak és szélesítik a fegyvertárukat (nyilvánvalóan hihetetlen hatalmas a férfi trollok tábora, de ebben a cikkben most csak a nőkkel foglalkozom). Akár névtelenül is lehet kritizálni, beírogatni, alázni, a közösségi médiában úgy kommunikálunk, hogy nem kell a másik szemébe nézni.

A cikk egyébként arra is felhívja a figyelmet, hogy jól vigyázzunk a női magazinokkal és a tévéshow-kkal is is. Reggeltől estig Kim Kardashian szerelmi életével, sztárok idegösszeomlásaival foglalkozik a sajtó jelentős része, pont akkor, mikor a nők több szabadságot és hatalmat élvezhetnének, mint valaha.

“A fiatal nőknek ma már több lehetőségük van kifejezni a szükségleteiket, legyen szó szexről, ételről vagy bármilyen élményről” – mondta, hozzátéve, hogy épp azért van annyi aggály és ambivalencia feléjük, hiszen mindannyian megsértik a hagyományos női modellt.

“Nincs sok különbség aközött, ha Miley Cyrust alázod egy merész színpadi performanszért, vagy megszégyenítesz egy lányt  a kollégiumban, vagy társaságban azért, mert mondjuk több férfival volt szexuális kapcsolata” – mondja Simmons.

Szóval akkor a sisterhood, a testvériség halott?

Ennyi év küzdelem után, amit a társadalomban való szerepünkben, az oktatásban, politikában elértünk, mégis saját magunk ellenségei leszünk? Azért a szakértők szerint szerencsére nem, egyszerűen csak sokkal, sokkal több empátiát kellene tanulni.

Bizonyos fokig mindig lesz ember és ember között feszültség, legyen szó akár nőről, akár férfiról, de a világ egy jobb hely lenne, ha kedvesebbek lennénk egymáshoz.

Lássunk a dolgok mögé lássuk, ki az igazi ellenség, és agresszió helyett asszertivitást, bántás helyett kedvességet gyakoroljunk. Főleg egymással. 

(Gifek innen, címlapfotó innen)

***

Kedves olvasó! Köszönöm, hogy betértél! Minden kulturált és építő jellegű hozzászólást örömmel veszek, boldog vagyok, ha párbeszédet kezdeményeztek!

Azonban a kirekesztő, gyűlölködő kommenteket minden esetben törlöm.

Keresd a Facebookon a Girl Power! blogot! Katt a képre:

Girl Power! blog a Facebookon

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. adri k says:

    A megélt 60 évet tisztelem, a kétszínűség, az áskálódás, az irigység: az önbizalom, az önelfogadás, a munkahelyi szabadidő otthoni munka+párkapcsolati+életkor beli (változókor, eü-i) zűrjei összeadódnak. Nagyfokú empátiát kell kifejleszteni, amit elsősorban magunkban kell elkezdeni. Ha végignézel az utcán, sok fiatal, középkorú, idősebb nő arca megfáradt. A játszmák addig ismétlődnek, amíg fel nem nyitja a szemünket. Szerintem embereket kezelni, irányítani igazi “lelki” művészet.

  2. Rettenetes Zsuzsi says:

    Örülök, hogy más is egyetért velem ebben a dologban. (Illetve nem örülök, hogy így van, de mit csináljak?) A nők szerintem gyerekkortól fogva mesterségesen egymásnak vannak uszítva. Nem tudom, miért, de így van, és állatira fogékonyak a szemétségre. Fiatalon megutáltam a nőket az aljas, hátulról jövő, sunnyogó, szemét viselkedésük miatt. Én szeretem mindenkinek a képébe mondani a véleményemet, nem fúrok, nem áskálódok soha. Ellenkezőleg, ha valaki olyat hibáztatnak, aki nem csinált semmi rosszat, azt meg szoktam védeni. (Más kérdés, hogy ezért milyen hálát érez az illető, de nem is várok hálát.) A férfiakat sem imádom, de velük legalább tudok beszélgetni, míg a nőket butának és sekélyesnek, unalmasnak tartom.

  3. Zsuzsa Garda says:

    Sosem tudtam pontosan megfejteni, mért van több szemét nő mint pasi. Ez az ÉN életem, szóval csak arról tudok beszélni… 🙂 Ha valakinek más a tapasztalata, megértem – nem ugyanazt az életet éljük.
    Szóval arra jutottam pszichológiailag, hogy a pasiknál van a nyers erő, a hatalom (globálisan, szociálisan, egzisztenciálisan, mindenhogy), ezért a nők kifejlesztették ez alatt a pár ezer év alatt a “hátulrólmellbe” technikát. És egy nőnek NEM A FÉRFI a legfőbb ellenlábasa (ellensége, ha úgy tetszik), hanem a MÁSIK NŐ, aki a hatalmát veszélyeztetheti (a férfiak felett), ezért a nők fúrják egymást.
    Női tesóság pedig IGENIS VAN! 😉

  4. Ildie says:

    Mindig volt az életemben egy gonosz lány, iskolában, munkahelyen, mindig. Volt 60 év feletti is az a durva. A legrosszabb, hogy ezek megtalálják a gyengébbet (pl én), vagy aki nem bunkó (pl én) vagy aki kicsit naívabb és jóindulatúbb (pl én).
    Azért már 27 éves koromra kezdem ezt érezni 🙁


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!