Girl Power! blog

Könyvek tavalyról, amiket ha eddig kihagytál, itt az ideje elolvasni

Igaz, már csak néhány nap van hivatalosan a nyárból, de ez az időszak mindig – az elejétől a végéig – jó lehetőséget adhat arra, hogy amit év közben halogattál, most, a szabadságod alatt megtedd: én így vagyok minden évben a felhalmozódott könyveimmel.

Úgy alakult, hogy csak most, augusztusban tudtunk nyaralni menni, így múlt héten beálltam a könyvespolc elé, és megnéztem, mi a lemaradásom. Hú, hát elég sok. Összeszedtem hát a tavaly, 2014-ben megvásárolt könyveket, amelyekkel már régóta szemezek, és valamiért nem volt időm őket elolvasni, majd nekiindultunk. Már itthon, feltöltődve, kipihenten írom e posztot, amihez nagyban hozzájárult hat varázslatos könyv is.

Most ezeket a könyveket ajánlom nektek a saját polcomról, amit kár lenne kihagyni: egyszerre zseniálisak, lehengerlőek, szellemesek és tanulságosak is, lesz köztük megtörtént esemény, fikció, vicces és megdöbbentő történet is. 

1. Laurence Plazenet: Magányos szerelem (Libri, 3490.-)

5959_big

Egy történet egy szenvedélyes szerelemről, amely mester és tanítványa között szövődött. A szexuálisan túlfűtött, rövid fejezetekből álló könyvben töviről-hegyire megismerhetjük egy 15 éves (majd felcseperedő és felnőtt nővé érő) lány szerelmes gondolatait, ahogyan a mester, Monsieur de Ramónét is. Gyötrő játszmák, egy férfi és egy fiatal – eleinte még gyermek – lány, akik csak kínozni tudják egymást az újra és újra megtörténő csábítás majd elengedés örök körforgásában. A könyv egy soha be nem teljesedő, le nem csillapodó kapcsolatról szól, az elérhetetlen utáni vágyódásról, az űrről, amit a szerelem fájó kínja okoz. Újjászületett boldogság és fájó magány egyszerre, amit a szereplők átélnek, mindketten más aspektusból: a lassú, egymástól való elszakadás mellett ráadásul halállal (kislánya elvesztésével), magánnyal is meg kell küzdeni a főszereplőknek. A szerelmes regény elnyerte az Európai Unió Irodalmi díját 2012-ben.


“A férfi volt a levegő, amit a lány belélegzett, ő volt a gyűrű az ujján. A férfit pedig a lány választotta el a világtól, a lányon szűrődött át a külvilág. A cseresznyefák ragacsos törzséről, a gyümölcsösök derűjéből származott. Ő lakott a csillogó fűszálban. Innen nyerte ragyogását, legyőzve az árnyékot és a formák hatalmát. És harmóniát teremtett a zenebonában, amelyben a muzsikusok mind hazudnak.”


 

2. Jaume Cabré: Én vétkem (Libri, 4990.-)

covers_317364

Jaume Cabré regénye, az Én vétkem a hatvanéves, Alzheimer-kóros Adriá Ardévol visszaemlékezéseiről szól, és a felevenedő családtörténeten túl, a koncentrációs táborok, a középkori kolostorok világába is visszautazunk. A kötet középpontjában érdekes módon egy Storioni hegedű áll, ezt fonja körbe a sok érzelem, családi történet, titkok és tanulságok. Komoly, vaskos könyv, amelynek végén egy függelék is olvasható az összes szereplőről, hogy az információk tengerében az olvasó ne vesszen el: szükség is van rá, nekem elhihetitek, néha vissza kellett lapoznom, hogy pontosítsam és összegezzem az addig olvasottakat.

(Javaslom, olvassátok el a Könyves blog interjúját az íróval.)


“Nem is annyira a hír döbbentett meg, mint anya rettentően sápadt arca. Olyan volt, mintha ő lett volna halott. Olyan sápadt-halovány volt, mint a fiatal Lorenzo Storioni hegedűje lakkozás előtt. A szeme pedig teli volt szorongással. Anyának addig sosem akadt el a szava. Nem nézett rám, egy foltra bámult az ágy fölött a falon, és azt mondta, meg sem csókoltam, amikor elment hazulról. Talán ha megcsókolom, megmenekült volna.”


 

3. Kőrösi Zoltán: Szívlekvár (Libri, 3990.-)

1251344_4

 

 

Csodás családregény, visszatekintés a múltba, amelyben Magyar Sándor mesél unokájának saját életének és felmenőinek történetét. De nem egy konkrét történetet tár fel elénk az író, hanem lehetséges kimeneteleket, így bármi megtörténhetett (volna), és annak az ellenkezője is. 


“Nincsen egyetlen emlék, mint ahogyan nincsen egyetlen igazság sem, emlékek és igazságok vannak, összekuszálódva és kibogozhatatlanul, egymás mellett, vagy akár egymást nem is ismerve, úgy futnak ezek az utak, mint a repedések a szikladarabokon, ha lecsap rá a kőtörő kalapács. De ki tudhatná megmondani időnek előtte, melyik repedés választja majd el a kőtől a követ?”


 

4. Péterfy-Novák Éva: Egyasszony – Aki nem fél elmondani, amiről mindenki hallgat (Libri, 2990.-)

1234665_5

Ismét egy letehetetlen könyv 2014-ből, amit egy ültő helyemben olvastam el pár óra leforgása alatt. Péterfy-Novák Éva saját történetét beszéli el a kötetben, amelyből kiderül, hogy a nyolcvanas években született sérült gyermekét felnevelő nő milyen megpróbáltatásokon megy át bántalmazó kapcsolatában. Az író blogot írt, a blogból pedig megszületett a könyv. A sorok olvasásakor rendre összeszorul a gyomrom, érzem és értem Éva minden egyes szavát, és izgatottan drukkolok neki, hogy lépjen, és helyeslem a döntéseit, és csodálom a nőt, az anyát, aki bizony veszteségek, megaláztatások sokasága, gyermeke elvesztése után talpra áll. 


“István érzi, hogy ha a gyerek megy, megyek én is. Agresszívebb, mint bármikor eddig. A fáradt harcot elkeseredett küzdelem váltja fel. Azon már régen túl vagyunk, hogy utasítgasson, de arra mindig talál indokot, hogy hol szóval, hol tettel, de bántson. Ha főzök, az a baj, ha nem, az a baj. Ha rövid a hajam, az a baj, ha növesztem, az a baj. Ha befestem, az a baj, ha nem, akkor szerinte elhagyom magam. Mindezt lökdösések, rúgások tarkítják, szinte már figyelmeztetés és előjelek nélkül.”


 

5. Lynley Smith: A missziótól a mártírságig – Jane Haining élete (Helikon, 2990.-)

B1283853

Jane Haining Magyarország német megszállása idején gyermekeket, valamint nőket bújtatott, ám végül őt is deportálták Auschwitzba, ahol megölték. Naplója nemrégiben jelent meg Lynley Smith újságírónőnek köszönhetően. “Képzeljék el a kreamtórium felé menetelő zsidót, amint olyasvalaki hajtja, aki keresztet visel a nyakában, és vasárnaponként templomba jár” – írja előszavában a szerző azzal kapcsolatban, hogy Jane Haining – szintén hithű keresztényként – átélte, hogy keresztény szomszédja árulta őt el. Több embermentő is akadt a világháború idején (Oscar Schindler mellett), de több keresztényről alig volt olvasható megemlékezés, akik védelmezték, bújtatták a zsidókat. Lynley Smith fiktív naplóformával igyekszik megmutatni, hogyan vált a skót asszonyból hős. A kötetben történelmi részletek szemléltetik az átélt borzalmakat. Jane Haining születésének 100. évfordulóján a Világ Igaza címmel adóztak emlékének, 2010-ben a Fővárosi Közgyűlés döntése értelmében a pesti rakpart egyik szakaszát nevezték el róla.


 “…két Gestapo-tiszt érkezett a misszió bejáratához, egyet kopogtak, aztán egyszerűen bevonultak. Levittem az útitáskát, de hirtelen eszembe jutott, hogy a Bibliámat ottfelejtettem, hát visszaszaladtam érte a lépcsőn. A tisztek már a szobámat kutatták át. Egyikük kitépte a kezemből a Bibliát, és ledobta a földre, mondván, hogy ahová most megyek, ott nem lesz rá szükségem.”


 

 

6. Romain Puértolas: A fakír, aki egy Ikea szkrényben ragadt (Libri, 3490.-)

covers_325384

Ez egy végtelenül könnyed írás egy fakírról, a csalóról, akinek megjavulását, jellemfejlődését követhetjük végig egy nagyon kalandos úton. A fakír Párizsban szegecses ágyat szeretne vásárolni az Ikeában, majd az áruházban úgy dönt, az éjszakát az áruházban tölti. Igen ám, de másnap arra ébred, hogy a szekrény, amelyben elbújt, egy kamionon Angliába tart… A fakír sok-sok izgalmas emberrel (nocsak, hiszen menekültekkel!) ismerkedik meg az út során, kitoloncolják Spanyolországba, majd Rómában köt ki, ahol elkezdi megírni első regényét, és közben a szerelemmel, a jósággal és az őszinteséggel is megismerkedik. Ha könnyed olvasmányt keresel, amin jókat nevethetsz, akkor ezt mindenképp olvasd el. 


“Abban a pillanatban, amikor a sofőr becsúsztatta tárcájába a bankjegyet, Hathadrab figyelemelterelő manőverként mutatóujjával a kék épület tetején büszkén trónoló hatalmas, sárga I-K-E-A betűkre bökött. A sofőr néhány pillanatra rájuk emelte tekintetét, s ez a pár másodperc elég volt ahhoz, hogy utasa gyorsan megrántsa azt a láthatatlanul vékony gumuszálat, amivel a zöld bankjegyet a kisujjához kötözte. A pénz egy tizedmásodperc alatt visszakerült eredeti tulajdonosához.”


 

 

 Ha tetszett a bejegyzés, kövess a Facebookon is! 

***

Kedves olvasó! Köszönöm, hogy betértél! Minden kulturált és építő jellegű hozzászólást örömmel veszek, boldog vagyok, ha párbeszédet kezdeményeztek!

Azonban a kirekesztő, gyűlölködő kommenteket minden esetben törlöm.

Keresd a Facebookon a Girl Power! blogot! Katt a képre:

Girl Power! blog a Facebookon

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!