Girl Power! blog

10 jel, hogy munkahelyi terror áldozata vagy

Bullying – A megfélemlítés (angol szóval bullying, hasonló értelemben használatos még: terrorizálás, zsarnokoskodás, erőszakoskodás, kegyetlenkedés, megalázás, gyötrés, zaklatás, szekálás, szívatás, szadizás, kötekedésa bántalmazás egy fajtája. Olyan ismétlődő viselkedést jelent, amellyel egy csoport vagy egy személy egy másik csoport vagy személy feletti hatalmát igyekszik kialakítani vagy megerősíteni, az „erőegyensúlyt” ezáltal megszüntetve. Ez a felborult erőegyensúly egyaránt jelenthet társas és/vagy fizikai befolyást. A megfélemlítés áldozatát gyakran célpontnak nevezik. (Forrás: Wikipédia)


Élénken emlékszem a mai napig Annára, aki hatodik osztályba jött közénk. Vagány, tornacipős kis lány volt, a fiúk azonnal odáig voltak érte, nekem pedig szimpatikus volt, szerettem volna, ha barátok vagyunk. És bár régebb óta jártam az osztályba, nem jutott eszembe sem a kiközösítés (igen kevesen voltunk lányok, össztartóak voltunk), szóval próbáltam bátorítani, hogy engedje el magát. Anna nagyon hamar bele is lazult a helyzetbe, és úgy tűnt, barátokká váltunk. Egy ideig fel sem tűnt semmi, leszámítva a fiúk olykor kegyetlen gonoszkodásait, amik azonban már azelőtt voltak, hogy Anna megérkezett, szóval igyekeztem nem foglalkozni vele (ezeket leszámítva általában túltettem magam a fiúkon és alapvetően jól éreztem magam, bár tény, hogy volt, amikor sírva mentem haza: például amikor Gábor torna órán szándékosan és erővel fejbe dobott egy labdával. Hatalmas pukli nőtt a fejemre, és igen, emlékszem a magyarázatra: tetszel neki.)

És látszólag jól ki is jöttünk, de hamar rá kellett jönnöm, hogy mérhetetlenül kétszínű, gonosz, és a hátam mögött hihetetlen dolgokat állít rólam.

Volt olyan nap, amikor beértem az iskolába, odamentem a padomhoz, az asztalomra pedig egy papírfecni volt elhelyezve, rajta: “primitív, tanulatlan picsa”. Körbenéztem, azt hittem valamelyik fiú heccel, mindenki nézett előre, senki nem nézett rám. Anna sem, akihez azonnal rohantam a szünetben panaszkodni és támaszt remélve sírtam a vállán. Csak később tudtam meg, ő tette oda azt a papírt.

Minden nap a hátam mögött fúrt, ügyködött, dolgozott, azt terjesztette rólam, buta vagyok, hogy nem vagyok az osztály szintjén. Pedig nem így volt, szerettem tanulni, és jó tanuló voltam, de a bántalmazás egy idő után valóban lerontotta a teljesítményem. Év végére már rettegtem Annától, ő egyszerűen hatalmas lett, én pedig aprócska, egy senki. A barátaim is elfordultak tőlem, egyedül maradtam. Egy egészen más okból kifolyólag (családi ügyek) elhagytam még nyolcadik előtt az iskolát, hogy a gimnázium előtti évet egy másik általánosban töltsem. Nem mondom, nem volt könnyű utolsó évben beilleszkedni – de ott tapasztaltam meg, milyen, ha az embert békén hagyják.

A múlt héten figyelmes lettem egy videóra, amiben azt mutatták be, hogyan reagálunk, mi emberek arra, ha szem- és fültanúi vagyunk annak, ha valakit zaklatnak. Ebben gyerekekről van szó, és a felnőttek – nagyon helyesen megvédik, kiemelik a helyzetből, védelmére kelnek.

Ez itt az:

A gyermekek zaklatására szerencsére megannyi cikk felhívta már a figyelmet, de nem győzhetjük továbbra is elégszer hangsúlyozni, hogy bizony vannak jelek, amiket észre kell venni.

Felnőttkorban folytatódik?

Bizonyára nem csak nekem volt a fentihez hasonlatos élményem gyermekként, majd később a munkahelyen is. Az egyiknél például a főnökömnek az volt a mániája, hogy minden pénteken összegyűltünk – igen, még a hétvége előtt, munkaidő után – és egymásról kellett kritikát megfogalmaznunk, szemtől szemben. Egyenként mentünk, szép sorban, míg mindenki megalázó csapást mért a másikra – mert pozitív kritikát nemigen akart hallani a főnök úr.

Mint egy pszichológiai kísérlet, olyan volt: több kilót fogytam idegességemben, rettegtem a péntekektől, ahogy a többiek is. De volt olyan főnököm, aki az egy éves közös pályafutásunk alatt nemhogy egy jó szót nem szólt volna hozzám, de megesett, hogy hétvégén felhívott, és majdnem háromnegyed órán keresztül ecsetelte a telefonban, hogy tehetségtelen vagyok, és mik a hibáim. 

bullying-679274_1920

Ez a helyzet tehát a felnőtteknél ugyanúgy fennáll: rád telepszik egy zaklató, és egyszerűen kicsinál. A munkahelyi zaklatás, megfélemlítés (és itt most nem a szexuális zaklatásról beszélünk) nagyon veszélyes is lehet.

Miből tudod tehát, ha munkahelyi zaklatással állsz szemben?

  1. A munkahelyedre való bejárás kifejezetten gyötrelmes számodra

Ha gyakran érzel hányingert, idegességet, ha nem tudsz aludni éjszakánként a munkahét kezdete előtt, jó eséllyel munkahelyi zaklatásról beszélünk a szakértők szerint. Míg néhány ember kifejezetten várja a hétfőket, attól még nem kellene téged fizikálisan megbetegíteniük.

  1. Folyamatosan bírálnak

Ha a főnök, vagy a munkatársad állandóan kritizál, annak ellenére, hogy a kompetenciád teljesen megfelelő, esetleg kiváló, akkor úgy tűnik, egy zsarnokkal állsz szemben. Munkahelyi zaklatód hajlamos más szempontokat figyelembe venni.

  1. Sokat kiabálnak veled

A munkahelyi zaklatók leginkább hajlamosak kiabálással kifejezni magukat, érzéseiket. Ha gyakran megaláznak, sértegetnek vagy üvöltöznek veled, ráadásul mások előtt, akkor ez is tipikus példája a munkahelyi terrornak.

  1. Emlékeztetnek a hibáidra

Ha a főnököd, vagy munkatársad állandóan felhívja a figyelmet a hibáidra mindenféle konstruktív ok nélkül, akkor ez bizony munkahelyi terrornak minősül. Tévesen vádolnak téged bizonyos hibákért? Tipikus zaklató-technika, szintén.

  1. Pletykák, hazugságok

A rejtett, alattomos és sunyi irodai zaklató szeret pletykákat és hazugságokat terjeszteni rólad, és a teljesítményedről. De az is munkahelyi zaklatásnak minősül, ha valaki ebben passzívan részt vesz, és nem állítja meg a pletykálkodást.

  1. Téged nem hívnak ebédelni, vagy találkozókra

Ha úgy érzed, te vagy a kiszemelt áldozat, akit kiközösít a főnök vagy a munkatársak, akár szociálisan, akár fizikális izolálással (pl. külön asztalod van a sarokban, míg a többiek egy tömbben ülnek), akkor a szakértők ezt is munkahelyi terrornak tartják.

  1. Állandóan „mentálhigiénés napokat” tartanál

Ha úgy érzed, hogy a szabadságod minden egyes napját elsősorban mentális regenerálódással akarod tölteni, hogy teljesen kizárd a munkahelyi emlékeket a fejedből, lehetséges, hogy munkahelyi zaklatás áldozata vagy. Egyéb tünetek között tapasztalhatod, hogy egész nap nincs energiád, vagy épp ellenkezőleg, nem tudsz kiszakadni és megszállottan a munkádról beszélsz  (panaszkodsz) a családodnak.

  1. Szabotálnak

Munkahelyi zaklatód mindig megtalálja a módját, hogy bebizonyítsa, nem sikerül elvégezned a munkádat. Ilyen szabotázs lehet például, ha a folyamat közben hirtelen változtatnak a szabályokon, amelyek elengedhetetlenek lennének a sikeredhez és teljesítésedhez, de ilyen, ha részleteket nem árulnak el bizonyos dolgokról, vagy „elfelejtenek szólni” egy fontos hívásról stb.

  1. Teljesíthetetlen határidőket kapsz

Munkahelyi zaklatód akkor sem habozik, ha arról van szó, hogy lehetetlen határidőket szabjon meg, hogy az életed nehezebb legyen. Ha a főnököd az utolsó percben közli a nap végén, hogy tartotok még egy meetinget – miközben mondjuk tudja, menned kellene a gyerekekért, vagy éjszakáztál előző nap az irodában – , akkor ő bizony egy zsarnok.

  1. Ellopják a munkád

Éjjel-nappal dolgozol a projekten, majd mikor készen vagy, a főnököd vagy munkatársad egyszerűen ellopja és sajátjaként mutatja be. Ez egyértelműen a munkahelyi terror-kategória.

Ha ezek közül csak néhány esetben magadra ismersz, itt az idő elgondolkodni, jó helyen vagy-e.

***

Girl Power! blog a Facebookon

 

 

 

 

 

 

 

 

***

Kedves olvasó! Köszönöm, hogy betértél! Minden kulturált és építő jellegű hozzászólást örömmel veszek, boldog vagyok, ha párbeszédet kezdeményeztek!

Azonban a kirekesztő, gyűlölködő kommenteket minden esetben törlöm.

Keresd a Facebookon a Girl Power! blogot! Katt a képre:

Girl Power! blog a Facebookon

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!