Girl Power! blog

Mikor voltál utoljára boldog?

Nem a temérdek pénzedről vagy a Porschédról fogsz mesélni az unokáidnak. A megélt érzelmekről, arról fogsz, már ha addig szorgosan gyűjtögeted őket.

111

Travellina tollából olvastam az imént egy bejegyzést, ami annyira megfogott, hogy utána vagy 40 percet ültem meredten a kanapén, csendben, magamban, és próbáltam előbányászni boldog emlékeim. Bevallom. Nem volt könnyű az első felében. Annyira elsodor néha az élet, annyira próbálunk jól lenni, megfelelni, mintaszerűen élni, hogy nem marad idő. Jönnek a gondok, a mindennaposak persze, amiről azt hisszük, igazi, valódi gondok, mint a pénz, a számlák, a munkahelyi stressz – nyilvánvalóan a maguk szintjén mégiscsak valódi problémák, mivel behálózzák, tönkre is tehetik a mindennapjainkat, az életünket, idegesek, morcosak vagyunk, magunknak valókká válhatunk tőlük, veszedelmes dolgok.  Aztán amikor jön egy betegség, valaki elvesztése, egy súlyos családi tragédia, akkor értjük meg.

Travellina iszonyúan inspiráló és elgondolkodtató írásában azt írja, az ő boldogsága – nem meglepő módon –  az  utazáshoz kapcsolódik. Leírja élete első utazását hátizsákkal Ázsiába, ír a New York-i meleg büszkeség napjáról, egy új-zélandi hajós élményről, amikor a csendet hallgatva valami egészen spirituális élményben lehetett része.

Olvastam ezeket a sorokat, és nem, nem irigykedni kezdtem, hanem inkább sóvárogni az élményei iránt, és azt hiszem, olvasás közben picit megéltem a boldogságát. 

Aztán elkezdtem kutakodni a saját emlékeim között. Csak engedtem, hagy jöjjenek a gondolatok. És akkor szép lassan elkezdtek időrendben bekúszni.

Olyanok jöttek például, mint az előző délután, amikor a kutyámmal hevertem a kanapén. Semmit nem csináltunk, csak hevertünk. Ezt követte egy kép egy réges-régi karácsonyról, amikor még az én imádott nagymamám is élt: együtt voltunk az anyukáméknál, és nem történt a világon semmi különleges, de az est elejétől a végéig annyira meghitt, vidám, békés, igazi család-dolog volt, annyira szerettem. 

Aztán anyukám. Boldogság, amikor meg tudom nevettetni. Apukám. Boldogság, amikor teljesen belemélyed a történelembe, és hihetetlen szenvedéllyel mesél nekem a Krisztus előtti korról. A nővérem, amikor úgy látom, egyenesben van. És a kislányai, akiket néha magamhoz kaparintok, és egy egész délutánt töltök el velük játékkal, és ilyenkor én is átalakulhatok gyerekké, őszinte, tiszta szándékú kis emberré. 

Amikor a legjobb barátnőimmel kiülünk Hédi teraszára borozni, és hülyére cigizzük magunkat, aztán másnap lelkifurdalásunk van tőle, aztán meg 3 hét után folytatjuk.

Amikor Johannával kirándulunk a kutyáinkkal. Vagy amikor Júliámat és az ő kisbabáját meglátogatom, és látom, hogy jól, tényleg jól van. 

Mikor egy hosszú, fárasztó esti műszak után bolyongunk este 11-kor csendben az utcán, kutyát sétáltatva Vele, és néha valamelyikünk kiadja azt a nagyon furcsa hangot, amit csak mi ketten értünk – aztán csak simán kiröhögjük magunkat. 

Boldogság járt át ma reggel is, hogy november közepén, a színes faleveleken sétálva rövidujjúra vetkőzhettem, mert meleg volt.

És boldog voltam délután is, amikor egy konferencián töltöttem el az időt olyan nők társaságában, akik valami olyami ügyért harcolnak, amiért én: a Nők, karrier és család konferencián átadták a legjobb női munkahelyek díjat, és én az ismeretlen arcokat fürkészve is olyan elégedett voltam ezekkel a díjakat átvevő nőkkel, hogy nem igaz. 

222

Akkor is boldog voltam, amikor elindítottam ezt a blogot. Csak úgy, még nem tudtam, mit akarok, csak hogy akarok. Írni. Valami ügyért csinálni.  Valamit. És az ügy itt van, kialakult. És ti is részesei vagytok. Mi, nők, együtt, magunkért. Boldogság. Közösség.

Öröm kell, barátok, család, boldogság, nevetés, szeretet és egyenlőség. Még több. Nekem most ez a fogadalmam a jövőre nézve. 

Attól is függ persze, hogyan éljük meg a boldogságot. Egyáltalán tudjuk-e az adott pillanatban, hogy boldogok vagyunk, felmérjük-e, hogy jó, ami éppen velünk történik?

Szóval kedves olvasók, én is azt kérdezem most tőletek: ti mivel okoztok boldogságot, és mivel fogtok készülni a mostani karácsonyra?

Szerintem ez az ünnep most legyen más. 


 

 

***

Kedves olvasó! Köszönöm, hogy betértél! Minden kulturált és építő jellegű hozzászólást örömmel veszek, boldog vagyok, ha párbeszédet kezdeményeztek!

Azonban a kirekesztő, gyűlölködő kommenteket minden esetben törlöm.

Keresd a Facebookon a Girl Power! blogot! Katt a képre:

Girl Power! blog a Facebookon

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!