Girl Power! blog

Mit tehetünk a közöny ellen?

Kezdj el reflektálni a világra. A te életed is jobb lesz tőle.

„A régi nyelvben közön, a →közönséges gyökérszava. Jelentése a pozitív →közömbösséggel (régen: közönbösség) azonos. – 2. a 20. sz: az akarat (v. érzelem) érdektelen állapota, melyben az ember számára mindegy, mi történik. Okai között a leggyakoribb az a belső csömör, amit a lélek számára feldolgozhatatlan információözön okoz. Az ember →dialógusra teremtetett (Istennel és emberrel), ezért ha életében túlsúlyba kerül a választ nem váró (v. azt egyenesen elfojtó) információ, az ember lénye legmélyén sérül. Elveszti igényét az →én-te kapcsolatra, visszafejlődik a →szolidaritás veleszületett képessége, közönyössé, s ezzel magányossá válik. →depresszió **” (forrás)

A közöny nem csak a saját lelkünket üresíti ki, hanem a világgal való kapcsolatunk is halottá válik. 

Ez talán még ijesztőbb.

De én nem a depresszióról szeretnék most írni, hanem az egymással való viszonyunkról. 

Míg a közösségi portálokon, az egész interneten iszonyat mennyiségű lájkot és kommentet kap minden cukiság, macska-kutya-bébinyuszi, egy-egy vicces gif (én is szeretem ezeket, szó se róla, feldobnak, megnevettetnek), addig alig olvassuk el – vagy csak átfutjuk – a felhívásokat mondjuk a bántalmazott nőkről, egy cigánysorból kiemelkedő anyáról, emberjogi kérdésekről, éhező gyerekekről, kilátástalan helyzetben lévő emberekről.

Ezek a témák nem kapnak annyi megosztást, mint a cukiskodó bébifókák vagy a csetlő-botló kiscsibe, vagy anyámkínja. 

homeless-212591_1920

Persze, ha a leadben megfelelő mennyiségű szaftos és brutális részlet van, netalánán folyik vér, és olyan hívószavakkal operál egy újság, hogy „brutális módon megverte barátnőjét”, „ezt látnod kell”, akkor nagyobb a kattintás.

De: elolvassuk, és továbbmegyünk.

Felvonulni, tüntetni azonban már nem megyünk értük, mert épp más dolgunk van.

Miért?

Mikor annak idején olvastam Camus Közönyét, még nagyon fiatal voltam, lenyűgözött a kötet, többször olvastam el. „Abban talán nem vagyok biztos, hogy mi érdekel valójában, de hogy mi nem érdekel, abban egészen biztos vagyok” – így hangzik az egyik mondat a könyvből, és ezt az idézetet nemrég egy ismerősöm hűtőjén láttam visszaköszönni.

Elgondolkodtató.

Közöny. Mi is az? Hogy nem izgat a környezetünk, más nyomora (más boldogsága pedig mondjuk felbosszant), hogy azt hisszük, nincs ráhatással a mi életünkre, és egyáltalán, mi közünk nekünk ehhez.

No empathy, baby.

Míg más közönyén előszeretettel megbotránkozunk, ám addig elfelejtjük, hogy nagyjából ugyanilyen közönnyel megyünk el nap mint nap hajléktalanok mellett az utcán. 

Vagy ha látunk egy ilyen képet, rögtön migránsozunk egy hatalmasat, nyomjuk a nagy nemzeti retorikát, ahelyett, hogy megértenénk, mi a valós probléma a képpel. 

Elidegenedés jelentése: nem érdekel más.

‘Ó, engem nem ver a pasim, akkor ez nincs is, nem is létezik!’ ‘Én nem vagyok cigány, és egyébként is, olyan messze van a bagi cigánytelep, kit érdekel?’ ‘Nem vagyok feminista, mert én jól érzem magam a bőrömben, és szeretem, ha megbámulják a mellemet, kit érdekel, ha másokat elnyomnak vagy megnyomorítanak?’ De visszatérhetünk a migránsokhoz is: ‘miért nem marad otthon, kapjon fel egy fegyvert és védje meg a hazáját, ez az én hazám, takaródjon! Nem érdekel, hogy meghalhat máshol!’

Ismerős, igaz? 

Elutasítás és irigység, egy cipőben – csak mondjuk kicsiben. Na az a másik, talán a közönynél is rosszabb. ‘Ó, leadott 20 kilót, kigyúrta magát? Esetleg túl boldognak tűnik? Gyanús! Biztos tele van pénzzel, és ezért van rá ideje, hát nekem nincs! Új cipője van? Biztosan apuci pénzén vette!’ Jaj, hány ilyet hallottam már. Nem beszélve olyanról, ha egy nő feljebb kerül a ranglétrán, bizonyára leszopott valakit, máshogyan nyilván nem történhet ilyen meg.

Szerintük. 

Szóval. 

Miért nem tudunk örülni? Miért lesz jobb a mi életünk empátia nélkül?

Nem lesz jobb. 

Legyetek kíváncsiak, figyeljetek oda másokra, kérdezzetek, tájékozódjatok, ezzel nem csak  ti világotok lép ki egy tágabb univerzumba, de ezzel az egész világot meg lehet változtatni. Patetikus vagyok? Nem elég cuki ez a bejegyzés?

Nem baj. 

Én is szeretek nevetni, mosolyogni, pozitívnak és motiválónak lenni, ez a blog elsősorban ezért van, de pont így: inspirálva lenni azt jelenti, fogékonyak, nyitottak és befogadóak vagyunk egymásra.

A Pickthebrain cikkével zárom e gondolatokat, ami 8 tanácsot ad az elidegenedés ellen:

utazz, taníts másokat, alkoss, kapcsolódj, segíts másokon, kérdezz, olvass és írj.

***

Girl Power! blog a Facebookon

 

***

Kedves olvasó! Köszönöm, hogy betértél! Minden kulturált és építő jellegű hozzászólást örömmel veszek, boldog vagyok, ha párbeszédet kezdeményeztek!

Azonban a kirekesztő, gyűlölködő kommenteket minden esetben törlöm.

Keresd a Facebookon a Girl Power! blogot! Katt a képre:

Girl Power! blog a Facebookon

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Czakó Dorina says:

    Pontosan így van. 🙂


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!