Girl Power! blog

Így utazgat a nagyvilágban egy szingli magyar lány

Járt már az Everest alaptáborban, Brazíliában, a Bahamákon és New Yorkban is, nyolc évet dolgozott a BBC-nél, azonban már hónapok óta nem dolgozik, csak utazik, és szingli utazóblogot ír. Most éppen Kambodzsából. Annak, aki utazni vágyik, azt javasolja: ne gondolkozz, csak csináld. Interjú a Female Yeti bloggerével, Zsuzsával.

A floridai NASA központ

A floridai NASA központ

Jelenlegi országod:

A világ. Jelenleg egy hátizsákkal utazom a világ körül, most éppen Kambodzsában vagyok. Nepálban kezdtem a világ körüli utamat 2015 szeptemberében, majd Thaiföldre és Balira utaztam, de előtte is jártam már számos helyen. Egyedül vettem a nyakamba a világot.

10 évet ezt megelőzően Angliában éltél: miért mentél ki és mit csináltál ott?

Azért, mert otthon nem találtam munkát, miután elvégeztem az egyetemet közgáz szakon. Úgyhogy bepipultam és angol tudás nélkül kimentem szerencsét próbálni. Amit meg is találtam: a BBC-nél lettem üzemeltetési koordinátor. 

Itt egyébként meg kell említenem, nagyon szigorú előírások jellemzik a céget: nem csak a nők férfiak aránya van előírva, hanem, hogy a munkavállalók hány százaléka legyen mozgássérült, és az ember bőrszínére is odafigyelnek.

A mi csapatunk volt felelős azért, hogy senki és semmi ne zavarja meg az adást, mi foglalkoztunk a bombafenyegetéstől kezdve az összes show és híresség felügyeletéig: mindenért mi voltunk a felelősek. 

Afrikai Szafari

Afrikai szafari

Angliában hamar beilleszkedtem annak ellenére, hogy milyen multikulturális egy ország. Ha az ember nem korlátozza le magát és nyitott az emberekre, valamint más kultúrákra, akkor hamar befogadják.

Maradjunk még egy picit Angliánál. Mennyi pénzzel indultál útnak?

Az összes megtakarított pénzemmel, vagyis 18 ezer forinttal indultam. Először egy családnál felügyeltem gyerekekre és csak filléreket kaptam érte. Akkor semmit nem lehetett beosztani. Aztán váltottam, ahol már többet kaptam és lassanként félre tudtam rakni némi pénzt.

Egy szobában laktam, ami 550 font volt havonta.

Nagyon drága az élet Angliában – igaz, a londoni fizetések nem rosszak, de ezért is a világ egyik legdrágább városa. A pénz jön, de megy is ki az ember kezéből nagyon gyorsan.

A legtöbb időt tehát Angliában töltötted. Mit tapasztaltál, mik a különbségek?

Az angol nők nem tudnak inni. Vagyis legyen tél, vagy nyár, a londoni éjszaka mindig tele van miniruhás őrült, hangos, és leginkább részeg csajokkal, akik vagy menni alig tudnak, vagy már a járda szélén ülnek, kebabot esznek vagy éppen a járdán alszanak.

Mindig mezítláb mennek haza, másnap pedig mindenhol elhagyott tűsarkú cipőket lehet látni.

Én Angliában mégis: a legjobban a szabad szellemet szeretem. Még ha pizsamában mész is a boltba, vagy mondjuk egy tigris-jelmezben (sok beöltözős buli van), akkor sem bámulnak meg. Mindenki azt vesz fel és úgy viselkedik, ahogy akar és azt gondol amit akar. Úgy vezeti az életét, ahogy akarja, senki nem véleményezi vagy ítéli el.

Egyedülálló lány vagy. Mennyiben befolyásolt volna, ha van kapcsolatod a nagy kaland kezdetekor?

Néha jó lenne valakivel megosztani az élményeket, de igazából egyedül is boldog vagyok.

Amikor kapcsolatban voltam, akkor a mai énem szöges ellentéte voltam. Mindentől tartottam és nagyon csendes voltam. Igaz, akkor éreztem, hogy valami nem stimmel csak nem tudtam, hogy mi. Azután szingli lettem és kinyíltam, megtaláltam önmagam és már rá sem ismerek a régi énemre! Úgyhogy ez szingli élet már jó pár éve magával ragadott.

Pasikkal a hegyeken

Pasikkal a hegyeken

Blogodon úgy fogalmazol: 2015-ben egyszer csak bepakoltál és világgá mentél. Hogyan születik meg egy ilyen döntés? Milyen előkészületek kellettek hozzá?

Túl sok pénz ment el az oda-vissza repülőjegyekre, úgyhogy gondoltam, jó ötlet venni egy egyirányút. Már régi álmom volt, épp itt volt az ideje, hogy kipróbáljam.

A legtöbb barátom megházasodott, sorra veszítettem el őket, igazából sok minden közrejátszott.

Egy nap megszületett a döntés: elkezdtem dolgozni az ügyön és kutatni kezdtem a felszerelést. Minden egyes darabot, ami a táskámban van, lemértem, mielőtt megvettem volna, hiszen mindennek ultrakönnyűnek és kicsinek kellett lennie. Mindez másfél évbe telt, mint az is, hogy a pénzt összegyűjtsem az útra.

 

Sátrazós túrázás a Himalájában, ez a kép a Dhaulagiri alaptáborában készült.

Sátrazós túrázás a Himalájában, ez a kép a Dhaulagiri alaptáborban készült.

Nepállal kezdted az utad tavaly szeptemberben.

Már háromszor jártam Nepálban, de a legutóbbi utam fő célja az volt, hogy segítsek a földrengés után bajba jutottakon, hiszen volt pár barátom kint, akiknek a házát érintette a földrengés. Gyűjtöttem Angliában pénzt, amit szétosztottam a barátaim és rászorult emberek közt. Emellett egy iskolában önkénteskedtem, ahol angolt és földrengés órát tartottam.

Itt megismerkedtem Ajayval, a kisfiúval, aki mindig mosolyog, pedig mozgássérült és még tolókocsija sincs.

Egyből “beleszerettem” és életem egyik legjobb találkozása volt. Kértem tőle engedélyt, hogy megismerhessem a szüleit, akik nagyon kedves emberek. Szegények, mégis alig akarták elfogadni a pénzt, amelyet Ajay kórházi kezelésére ajánlottam fel. 

Kambodzsában

Kambodzsában

Thaiföldön is jártál már. Az országról nemrégiben írtam, pontosabban az ázsiai országokra jellemző szexturizmusról. De sok-sok sztereotípiát is hallani az országgal kapcsolatban.

Az öreg bácsikra, illetve a fiatal nyugati pasikra gondolsz, a csinos thai feleségükkel? Ez teljes mértékben igaz. Egy este alatt találhat magának az ember feleséget. Azt mondják, a thai nők ezt azért csinálják, mert a férfi az egész családdal házasodik, és igazából ő tartja el őket.

Ázsiában nincs nyugdíj, tehát a gyerekeknek kell ellátni a szüleiket öreg korukban. Egyszerűbbnek látják a thai nők egy nyugatival összekötni az életüket.

Mindegyikük szorongatja állandóan a feleségeik kezét, kézen fogva sétálgatnak a trófeával. Igazából gusztustalan. 

Az, hogy nem tudni, ki a nő és ki a férfi, az is tökéletesen igaz Thaiföldön. Az, hogy mindenhol át akarnak verni az is igaz, bár ez inkább Ázsiában megszokott, nem csak Thaiföldön.

Nagyon szomorú látni, mennyire lealacsonyítják a nőket, a nyugati öregek feleségeitől kezdve a masszőr lányokig. Kambodzsában ugyanez a helyzet.

Marokkói sziklamászás

Marokkói sziklamászás

Hogy telik egy átlagos napod most, hogy nem dolgozol, csak utazol?

Reggel felkelek, kinyitom a szemem és azt csinálok amit akarok. Ha van kedvem maradok az adott helyen, vagy akár az ágyban, ha nincs felcuccolok és továbbállok.

Most tehát Kambodzsában vagy. Sorolj fel néhány dolgot Kambodzsáról, kérlek. 

A 70-es években történt tömegmészárlások miatt Kambodzsa lakosságának nagy része 30 évnél fiatalabb. 

A kambodzsai zászló az egyetlen, ami egy épületet (Angkor Wat) ábrázol.

Nem ünneplik a születésnapot és az öregebbek nem is emlékeznek mikor is van a születésnapjuk.

A kambodzsaiak imádnak fura dolgokat enni, mint például a madárpók, skorpió, hangya, patkány, kígyó.

Észak-kelet Kambodzsában a Mekong folyóban élnek delfinek.

Khmer nyelvben az étel és a rizs ugyanaz a szó.

3 szó, ami szerinted a leginkább jellemzi az ottaniakat:

Mosolygós, ravasz, vallásos.

Las Vegasban

Las Vegasban

A legjobb helyek eddigi tapasztalataid alapján – természetesen bármelyik országból, ahol eddig jártál

Gyönyörű Buenos Aires – nagyon művészi, sok a hippi és hála még nincs elnyugatosítva annyira. Nagyon érdekes a latin-amerikai és az európai gyökerek keveredése. Nem is említve a szívdöglesztő pasikat.

Olyan, mintha visszamennénk a 80-as évekbe. Sok Lada és Zil jön-megy az utakon. Azért van állítólag annyi Lada Kubában, mert Castro pár éve felajánlotta, hogy beváltja a retro amerikai autókat vadi új Ladára. Sokan emellett döntöttek. A monda szerint a régi autókat eladták világszerte, persze egy vagyonért.

Ausztráliában az emberek lazasága nekem nagyon tetszett, például amikor a buszon utaztam, a sofőr bemondta:”Ez az út kurva hosszú lesz.”

Én egy jó nagyot nevettem és körbenéztem, de senki még csak nem is pislogott.

Gyönyörű a szafarin látni az állatokat a vadonban.

Nepál a hihetetlenül kedves emberek és gyönyörű hegyek miatt a legjobb. 

New York is csodás volt – tényleg, annyi filmben láttuk és tényleg azt kapjuk, amit a filmekben láttunk. Káosz, sziréna, zaj, felhőkarcolók, és minden közepén a gyönyörű Central Park.

Los Angelesben a hírességek házának túrája fantasztikus volt: még ahhoz a házhoz is elvittek, ami a Micsoda nő zárójelenetében volt. Ugyanolyan lerobbant a ház, mint akkor volt.

San Francisco is nagyon művészi, sok kis kávéház van. Sok a vegetáriánus étterem, sokan biciklivel járnak. A hajléktalanok sajnos a társadalom részei. Nagyon befogadóak az emberek, és otthonosan éreztem magam.

Melyik a kedvenc országod mégis?

Nepál. Emberek és a hegyek kettőssége.

A legjobb cucc, amit az utazás alatt megvásároltál:

Angliában imádtam a beöltözős partikat és legkedvesebb ruhám a rendőr ruha.

Legkedvesebb angol ruhám

Legkedvesebb angol ruhám

Mi az, ami hiányzik otthonról?

Sós perec, túró gombóc meg anyu húslevese.

Mi az, ami nem hiányzik otthonról?

Káposztás tészta, vagy bármilyen süti mazsolával.

A legbizarrabb sztori, ami veled történt, amióta utazol:

Angliában földszinten laktam és volt egy nagy ablak a szobában, ami egy sűrű bokorra nézett a ház háta mögött, csak egy kis keskeny járda volt előtte.

Fürdés után hallottam, hogy a falevelek gyanúsan zörögtek kint. Valahogy ösztönösen gondolkodás nélkül leoltottam a villanyt és láttam egy ember körvonalát, a függönyön keresztül.

A szívem iszonyatosan gyorsan kezdett dobogni és kirohantam a házból, hogy megnézzem ki az. Mire kimentem, nem láttam, hallottam senkit. 

Azt szoktam kérni az interjúalanyoktól, mutassanak meg egy fotót, ami olyan helyszínen készült, ahol sok időt töltesz vagy töltöttél. 

Mint már tudod, a BBC-nél dolgoztam, úgyhogy talán ez a legjellemzőbb kép. A kép az olimpia alatt készült, amikor mindenki vitte magával a saját zászlaját, hiszen olyan multikulturális volt az iroda.

A BBC-nél

A BBC-nél

Az összes utad közül vannak rossz emlékeid, amit szívesen kitörölnél?

Igen, Braziliában, Bahiában nagyon féltem. Az utcán csak arra lehetett menni, amerre fegyveres biztonsági őrök voltak. Nem elég, hogy az utca veszélyes volt, de a hostelnek nevezett nagy ház – ami egy őrült hollandé volt – sem volt a legbiztonságosabb.

És sokszor próbáltak gusztustalanul, fenyegetve átverni és pénzt követelni.

Aki mindent hátrahagyva útnak indulna most, annak mit ajánlanál?

Azt, hogy ne gondolkodjon túl sokat. Minél többet gondolkodik az ember, annál több olyan gondolata lesz, amelyek majd azt sugallják, hogy ne csinálja. 

 

Még több magyar nő külföldi beszámolója a blogon itt, katt!

 

***

Girl Power! blog a Facebookon

 

***

Kedves olvasó! Köszönöm, hogy betértél! Minden kulturált és építő jellegű hozzászólást örömmel veszek, boldog vagyok, ha párbeszédet kezdeményeztek!

Azonban a kirekesztő, gyűlölködő kommenteket minden esetben törlöm.

Keresd a Facebookon a Girl Power! blogot! Katt a képre:

Girl Power! blog a Facebookon

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!