Girl Power! blog

Ezek a nők már mind elhagyták Magyarországot

Egyre több magyar nő él külföldön, vagy tervezi, hogy más országba költözik. Itt a blogon is olvashattatok már számos magyar történetről a Magyar nők külföldön rovaton belül: megismerhettétek Gabit, aki Katalóniában él, Zsuzsit, aki Hollandiában, de olvashattatok dubai, görög, angliai kalandokról is. 

Szűcs Nóra ugyanezen a tengelyen kezdett el kutatni, mikor elkezdte Szárnyak és gyökerek című könyvét megírni: vajon tudják-e a külföldre vándorlók, mi vár rájuk? Hogy milyen élményben lesz részük? Hogy lesznek- e nehéz időszakok? Felkészültek-e az ismeretlenre? Magabiztosak, magányosak, boldogok, vagy boldogtalanok-e? Megváltoznak-e külföldön?

A Szárnyak és gyökerek a már kivándorolt nők szemével mutatja be a külföldi élet különböző aspektusait, és a szerző személyes beszámolója mellett 27 expatrióta hölgy történetét is ismerhetjük meg a beszélgetéseken keresztül.

Szűcs Nóra 2011 óta él Ausztriában, ahol kutatóként és coachként dolgozik, de ezelőtt is élt már külföldön, például Svédországban, Angliában, Németországban. Saját tapasztalata van tehát az emigrációról: a könyvben is írja, hogy sokat tanult magáról, de a legmegnyugtatóbb az volt számára, hogy tudta, nincsen egyedül a problémáival, és mindig van megoldás.

Kutatási célja az volt, hogy megvizsgálja, hogy a 40 év alatti diplomás magyar nők hogyan kezelik külföldön a váratlan, újdonság erejével ható, sokszor problémás élethelyzeteket.

A könyv ezért bár önéletrajzi ihletésű, ám különböző nők életútjait mutatja be. 

“Számos országban szerzett tapasztattal a hátam mögött, azért ragadtam tollat, hogy így üzenjek a külföldön élőknek: nincsenek egyedül a problémáikkal. Sokan küzdenek hasonló elakadásokkal, ahogy én is és a könyvben szereplő többi 27 nő is végigjárta a maga El Caminóját, mire megtaláltuk a belső harmóniánkat.

Szeretném az olvasókat rávezetni arra, hogy belső odafigyeléssel rájöhetünk, hogyan hozzuk ki a legtöbbet a lehetőségekből, és hogy a gátlónak tűnő élethelyzetek sokszor épp a javunkat szolgálják, hiszen éppen általuk gondolkodunk el az általunk helyesnek vélt megoldás kizárólagosságán és fedezünk fel új lehetőségeket. A kötetben található önismereti gyakorlatok hozzásegítenek, hogy a külföldön töltött idő a kibontakozás és szárnyalás, a régi és új gyökerek megerősödését jelentse számunkra”

– írja a szerző. 

A Szárnyak és gyökerek összesen 27 történetet mutat be egy-egy interjún keresztül, és olyan kérdésekre keresi a választ, hogy mi a helyzet a párkapcsolati kérdésekkel külföldön, hogy mennyire, és hogyan gyengülnek meg a régi kapcsolati szálak, vagy épp hogyan erősödnek meg az újak?

Azt is megtudhatjuk, milyen szakmai lehetőségekkel szembesülnek a bemutatott nők a különböző országokban, vagy, hogy mikor jött el az a  pont – ha egyáltalán eljött – , hogy felmerült a visszaköltözés lehetősége.

szarnyak_es_gyokerek_borito

A kötetben nagyon izgalmas tanulmányokat is megismerhetünk, de arra is választ kapunk, hogy kinek hogy megy a családdal való virtuális kapcsolatartás, hogy miért fontos helyszín a külföldre vándoroltak körében a kávézó, vagy hogy milyen állapolgárságot váltani. 

A könyv összesen hét fejezetre oszlik, amelyben hét kihívást ismerhetünk meg, és amelyben belelátunk egészen a költözés eldöntésének pillanatától kezdve a párkapcsolati kérdéseken át a hazaköltözásig.

„Külföldön élni hatalmas ajándék” – írja a szerző az előszóban, és a megszólalók történetein keresztül végig azt éreztem, hogy ez bizony így van, még a megpróbáltatások ellenére is.

Az első fejezetben még Szűcs Nóra gondolataival ismerkedhetünk meg: a költözés dilemmája, az érvek és ellenérvek tömkelege, a lelkiismeretfurdalás, a család, a magány problémája.

Nóra nem bízta a véletlenre, tudományos válaszokat keresett, hogy megtudja, mi lenne neki a jó.

Meglepődésére kevés szakirodalmat talált.

A külföldön élő férfiakról ugyanis számos tanulmány jelent már meg, de nőkről alig tesz említést a szakirodalom.

„1980-ban három kutató elkezdte áttanulmányozni az addig megjelent tudományos cikkeket a külföldön élő diplomás nőkről, de nemsokára abba kellett hagyniuk a munkájukat, mert egyetlen tanulmányt sem találtak” – írja. Hogy ennek mi az oka?

Az, hogy a társadalmat váratlanul érte a nők kivándorlási hulláma – szögezi le az író. 

E fejezetben rengeteg tudományos kutatásról is olvashatunk: expatriótákról például, akiket munkahelyük telepít át, aztán ott vannak expatriótapartnerek, akik élettársként utaznak, valamint vannnak a saját-kezdeményezésű expatrióták, akik munkahelytől, családtól függetlenül vágnak bele a nagy kalandba.

A szerző ír a mobilitási hajlandóságról, és a család szerepéről is ebben a fejezetben, ezután pedig belevágunk az interjúkba.

Ezek az interjúk nagyon kellemes, könnyed hangvételben készültek, hamar közel hozzák a történet szereplőit: van, aki szingliként utazott el, és hagyott maga mögött mindent, de van, aki hétéves fiát vitte magával. Van olyan megszólaló is, aki a totális kilátástalanságból menekült külföldre, és van, aki csak simán kalandvágyból.  Olyan megszólalót is meginterjúvolt Szűcs Nóra, aki csak elkísérte egy barátját, és olyat is, akit kiküldetésbe ment a munkahelye által.

Többen is beszélnek arról, hogyan zuhantak mély depresszióba, hogy hogyan élték túl az elválást, a megcsalást, vagy épp hogyan élték meg az új szerelmeket, hogy hogyan szabadultak fel napról napra egy másik országban, hogy hogyan küzdötték le a kisebbségi érzésüket munkahelyükön, esetenként a nyelv miatt, és hogyan küzdötték le a magányt és az interkulturális kapcsolatok néha felmerülő problémáit.

Szűcs Nóra

Szűcs Nóra

A könyv ritmusa különösen izgalmas a tekintetben, hogy egy-egy interjúcsokor előtt és után tovább olvasunk Nóráról, tapasztalatairól, élményeiről és személyes történeteiről, illetve a tudományos megközelítésekről az újdonság kockázatát, vagy épp az önismeretet vizsgálva. 

A helyszínek között megtaláljuk többek között Olaszországot, Ausztriát, Norvégiát, Ausztráliát, Törökországot, Kínát és Mexikót is, így azt mondhatjuk, hogy ez a könyv rendkívül alapos, és úgy látom, ennél jobban nemigen lehetett volna körüljárni ezt a témát: aki eddig vacillált az utazással kapcsolatban, ezután nem fog, garantálom. 

Személyes, egyedi történetek tárják elénk egymás után a külföldi élet örömeit és hátulütőit, és a Szárnyak és gyökerek, bár nem gyakorlati használati útmutató (nem találsz pontokba szedve instrukciókat mondjuk arra, hogy hogyan szerezz vízumot, de ez a könyv nem is erről kell, hogy szóljon), elolvasása után valahogy egy adag bátorságot nyerve engedhetsz el sok-sok félelmet és kételyt a külföldre költözéssel kapcsolatban. 

Csupán egyetlenegy dolog hiányzott végig a könyvből, mégpedig a fotók, és bár végig tökéletes figyelemmel szívtam magamba lányok elbeszéléseit, szívesen megnéztem volna őket a szóban forgó környezetükben.

De azért nagy hiány így sem keletkezett, a beszélgetésekből szinte teljes képet kaptunk egy előtte-utána (és a jelenlegi) életérzésről.

A kötet végén Nóra egy érdekes dologról is ír, ez pedig a hazatérés, mint gyászfolyamat. Mint írja, Angliából való hazaköltözése után szabályosan elgyászolta a külföldön élés elvesztését. A hazatérés ugyanis ugyanolyan gyászfolyamat, mint egy közeli szerettünk elvesztése.  A kötet végén tehát olyanokkal is olvasunk beszélgetéseket, akik végül hazajöttek. 

A könyv olvasása után egy szóval tudnám jellemezni ezeket a nőket: bátrak. 

Mindegy, honnan jöttek, vagy hová tartottak, a kötetben szereplők mindegyike döntött, és kilépett a komfortzónájából.

Külföldön nincs kolbászból a kerítés, azonban Szűcs Nóra könyve által jobban megérthetjük a változás, a döntés, az új élet pszichológiáját, a motivációinkat, amit leginkább tudományosan megalapozott tézisekkel és megállapításokkal támaszt alá. 

A Girl Power! blog szerint ez a könyv:

5-stars


Szűcs Nóra 1982-ben született Vácott.

A közgazdaságtani diploma megszerzése után a University of Nottinghamen tanult munka- és szervezetpszichológiát, majd elvégezte az Intact Academy négyéves coaching képzését. Sokáig nem gondolt arra, hogy külföldre költözzön, ám egy bécsi nyári egyetemen lehetősége nyílt megtapasztalni a nemzetközi világ izgalmasságát.

Azóta élt Svédországban, az Egyesült Királyságban és Németországban, jelenleg pedig a Bécsi Közgazdaságtudományi Egyetemen folytatja doktori tanulmányait és tanít nemzetközi humánerőforrás-menedzsmentet.

Kutatói munkája mellett a külföldön élésről és a hazatelepülésről tart coachingot, workshopokat és tapasztalatmegosztó esteket. Örömmel fogadja az olvasók visszajelzéseit honlapján, a www.simplyabroad.eu oldalon.


 

Szűcs Nóra: Szárnyak és gyökerek

Alcím: Külföldi élet – magyar nők szemével

Ursus Libris, 2015.

Ár: 3900 Ft

ISBN 978 963 9718 83 8

368 oldal, puhafedeles

***

Girl Power! blog a Facebookon

***

Kedves olvasó! Köszönöm, hogy betértél! Minden kulturált és építő jellegű hozzászólást örömmel veszek, boldog vagyok, ha párbeszédet kezdeményeztek!

Azonban a kirekesztő, gyűlölködő kommenteket minden esetben törlöm.

Keresd a Facebookon a Girl Power! blogot! Katt a képre:

Girl Power! blog a Facebookon

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Zsolt Balogh says:

    Hát, Te tényleg Magyar vagy! Nem tudom ismered-e Géczy Gábort? Hasonló a lelked.

  2. GÁBOR NAGY says:

    20 éve külföldön élek s az a saját tapasztalatom, hogy szinte olyan mint a : tékozló fiú esete.
    Teszünk egy nagy kört a nagyvilágban és vagy így vagy úgy de ” haza ” jutunk. A haza jutást nem feltétlen fizikai értelemben gondolom.
    Vagyis, attól, hogy kreatívabban elégítjük ki vágyainkat még nem leszünk emberibb emberek.
    Ugyanakkor mit érünk el azzal ha visszafojtjuk vágyainkat ( nem kéj ).
    Lehet furcsa amit írok de a legnagyobb változást amit magamon tapasztalok, az, hogy megtudom figyelni önmagam gondolatait, a tetteken keresztül.
    Olyan, mintha a lélek a több ezer éves ” földi/anyagi ” pályafutását modellezné le a külföldön eltöltött időszak.
    Magyaroszág és az ott élő lelkek nekem olyan mint egy magtár. Egyben vannak.
    De ahhoz, hogy megőrizzék ” termékenységüket ” hovatartozásukat, ahhoz rendre ki kell, hogy kerüljenek, szét kell szóródjanak a termőföldön, hogy később az önmaguk megosztása révén és a mindenkori külső befojásolságuk, alkalmazkodásuk eredménye képpen olyan termést, olyan magokat hozhassanak létre, ami tiszta és minden káros visszahatástól mentes.
    A magtárban létezni olyan mint a ” teremtés ” kezdetén mint amikor minden lehetőséggel fel vagyunk szerelve viszont teret kell nyernünk ahhoz, hogy kibontakozzunk, hogy megtudjuk kik vagyunk s mi a dolgunk a világban.
    A mag esszenciális sikértartalma határozza meg azt, hogy milyen és mennyire széles körben valósítható meg felhasználása ill. alkalmas-e újabb terméshozatalra, majd pedig belekerül a fölbe újra ahonnan ered.

    A probléma akkor kezdődik mikor mindig ugyanabba a földrészbe kerül, ha mindig ugyanazt és ugyanoda vetünk akkor az elvetett magok egyrészt nem hoznak annyi termést míg végül ki sem hajt a földből.

    A vetés és a vetésforgó nem mást jelképez mint az önmagunkba vetett hitet, a megújulást.
    Az eszményeink rendre való megújulását. A megszokásnak egyetlen egy következménye van : a szetetet.
    Valami akkor válik megszokássá az ember életében ha eljut a tudat evolúciós képességei határához. Azért nem változik mert a hit gyengülése átvált szeretetbe, mintegy azonosulásba….
    A hit újbóli elvesztése, a megújulásba vettet hitünk gyengüléséből egyenesen következik a szeretet. A szeretet kötőerő. A félelem hiánya egységet, egybentudást eredményez.
    A magtárból azok a magok jutnak ki akik erős hittel rendelkeznek de ugyanakkor szeretetük gyenge. Nincs kötőerő ami vonzaná őket a többihez. Nincs egységtudat. Viszont éppen az egységtudat hiánya okán tudnak megújulást nyerni, úgy, hogy kibontakoznak miközben önmaguk áldozataivá válnak/válunk. Hisznek önmagukban.
    Jó vagy rossz ? …az ellentétek kiemelésével, felszinrehozatalával, kibomborításával egyszerűen mederbe s középre kerülünk. A mederbe kerülés vagy középen állás a folyamat lelassulását/megfigyelését teszi lehetővé.

    Meggyőződésem, hogy eleink nem a történelmet ismerték hanem a lelket.
    Ők mindig a lélek belső útjáról tudósítottak/beszéltek s adták mindezt át apáról fiúra.
    Az, hogy apárol fiúra vagy Michelangelo a teremtés című festményén az egy fütyis pasi ” teremt ” egy másik pasit, az a teremtés férfielvűségét jelképezi. Vagyis a hitet. A hitet, az önmagunka vetett hitet jelképezik ! S a Nő ami mindezt megnyílvánitja….mert a teremtés férfi elvű és női természetű. A két véglet kiemelésével jutunk el önmagunk felismeréséhez.
    Csapongásom miatt kissé eltértem a témától…gondolhatják.


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!