Girl Power! blog

Majdnem utolért a kiégés – aztán elkezdtem az autogén tréninget

Három hónapig heti egy alkalommal autogén tréningre jártam, emellett pedig naponta kétszer gyakoroltam a technikát. Sok minden megváltozott az életemben azóta, most pedig elmesélem, hogyan tanultam meg kezelni, elengedni a stresszt, és újra könnyen venni az akadályokat. 

Néhány hónappal ezelőtt egy barátnőm mesélt nekem először az autogén tréningről: tanultam már stresszoldást, meditálni is jártam sokat, és az AT-ről is hallottam, de nem tudtam pontosan, mi is az. Éppen jókor hívta fel a figyelmem tehát az említett barátnő: állandó gyomorideggel küzdöttem, be voltam lassulva, rosszul aludtam, sok-sok magánéleti és munkahelyi problémával kellett szembenéznem, és egyre nehezebben ment minden.

Mondhatjuk azt is, hogy megcsömörlöttem, váltani, változtatni akartam, de nem tudtam, merre induljak.

Azt is szerettem volna, ha több teret engedek magamnak az önmagammal való kapcsolódásra – ez valahogy az elmúlt egy évben teljesen háttérbe szorult. 

Így kerültem hát Hollósi Eszter pszichológushoz, akihez nem csoportterápiára kezdtem járni, hanem személyes, egyéni találkozókra. 

Az elmúlt három hónap mondhatom, gyökeresen változtatta meg a mindennapjaimat.

De hogy ne szaladjunk ennyire előre, pontokba szedve leírom, mi az, amit tanultam, hogyan tanultam, és hogyan profitáltam mindebből.

Az alábbiakhoz egy már adott kérdőívet hívtam segítségül – persze nem minden kérdést és választ közlök itt le, van, ami közöttünk marad – , amit a három hónap után kellett megválaszolnom, hogy együtt értékelhessük a közös munkát. 

just-breathe-2sm

 

Előtte egy kis információ: mi az az autogén tréning?

Az autogén tréning Johannes Heinrich Schultz német pszichiáter nevéhez fűződik, s a relaxációs terápiák közé tartozik.

Az autogén tréning (AT) saját erőből merítő, saját aktivitást felhasználó, rendszeresen, tréningszerűen végzett gyakorlás, mely során testi és lelki működéseinket szabályozni, uralni vagyunk képesek, aktuális szándékainknak, céljainknak megfelelően.

Az ajánlás szerint minden nap nagyjából 15 percet vesz igénybe, reggel, délben és este. Az ilyen alkalmak során végigmegyünk gondolatban testrészeinken, és ellazítjuk azokat. Minden ülés alatt a gyakorló egy sor vizualizációt ismételget (vizualizáljuk többek között például a vér áramlását, vagy például azt érzékeljük, ahogyan felmelegszenek a végtagjaink stb.), mely egy bizonyos szintű megnyugváshoz, elengedéshez vezet.

Az AT körülbelül 10-12 alkalom alatt elsajátítható módszer.

A relaxációs terápia hetente, esetleg kéthetente egyszer 30-40 perces órák keretében történik.

A terápiás órák közti időben naponta kétszer 10 perces otthoni gyakorlás szükséges.

Autogén tréning javasolt a stressz, feszültség csökkentésére, a szorongásos állapotok, alvászavar, depressziós zavarok, pszichoszomatikus megbetegedések kezelésére, az immunrendszer erősítésére és betegségmegelőzés céljából (forrás: Wikipédia).

Az AT tehát röviden egy izomlazító módszer, amely által mentálisan is ellazulhatunk: lassul a pulzus, csökken a vérnyomás, és a gyakorlás testi és érzelmi oldottságot eredményez. 


tumblr_oa65zt6xG31shxz3to1_1280

Mit jelentett számomra az AT tanulásban való részvétel, miképpen éltem meg a terápiás folyamatot?

Némi átrendeződést igényelt a dolog, hiszen nem sok fix időpont állt rendelkezésemre: több műszakban dolgozom, a hajnalok és az esték váltakoznak, szinte lehetetlen rendszeres programot szerveznem.

De ezt pillanatok alatt és nagyon könnyedén megoldottam – köszönhetően Eszternek is persze, hiszen rugalmas volt az időbeosztást illetően. Nagyon izgatott voltam, mert úgy mentem az első alkalommal a találkozóra, hogy nem igazán olvastam utána, mi is fog történni, nem tudtam túl sokat az AT-ról, csak azt, hogy ez egy relaxációs technika.

Ezután azonban mindig örömmel mentem a terápiára: az egész „szeánsz” jellegű volt számomra, kezdve a megérkezéstől, a beszélgetésektől, a hazamenetelig, és utána mindig fel voltam dobva. 

A hangulatomat szinte azonnal javította a gyakorlás, igaz, a kereteket néha nehéz volt betartanom: az első időszakban a napi két gyakorlásra nem mindig kerítettem sort, mert egyszerűen kiment a fejemből, főleg, ha hajnalos beosztásban dolgoztam.

Aztán észrevettem, szépen lassan beállt a reggeli és esti gyakorlás, és olyan természetessé vált, mint például a fogmosás.

A naplóírás eleinte döcögősen ment – Eszter kérte, vezessek naplót a gyakorlásról, mit érzek, mit tapasztalok – , hiszen erre is alig volt már energiám, aztán végül nagy nehezen ezt is sikerült beiktatnom. 

A rendszeres AT (ami nehéz helyzetekben egy idő után napi szinten a 2 helyett akár 4-5 alkalommal is megtörtént egy bizonyos időszakban!) nagyon sokat változtatott a mindennapokon: nyugodtabb lettem, tudatosabban odafigyeltem apróságokra is, nem voltam szétszórt, de erről mindjárt mesélek még.

Milyen változások történtek bennem a terápiás szituáció megélésében az AT során?

Volt pár nagyon intenzív változás:

  • alvásminőségem jelentős javulása (ezt mindenféle telefonos applikációval is mértem, és a korábbi 50-60 százalékos eredmény most már 80-90 százalékossá fejlődött, akármilyen stresszhatás is ér), tényleg úgy alszom azóta, mint a bunda
  • teljesen rutinná vált a gyakorlás, az AT mellett a progresszív relaxáció a nehéz helyzetben is lelazított (a progresszív relaxáció egy másik, fantasztikus technika, amely során az izmok megfeszítését, majd ellazítását hívjuk segítségül mentális ellazulásunk érdekében, egyszóval szuper dolog, erről bővebben ITT olvashatsz)
  • A jógagyakorlásom után is beiktattam néha az AT-t, és ez egy remek keretet adott, teljessé tette a mozgást
  • A formulákat (formuláknak nevezik azokat a megerősítő mondatokat, állításokat, amit a gyakorlás során elmondasz magadban. Egészen onnan például, hogy “egészséges vagyok”, bármi, amire éppen szükséged van) kibővítettem, gyakran váltogatom az adott hangulatomhoz mérten, ezektől pedig alapvetően jókedvű leszek az AT végén
  • Most először éreztem úgy igazán, mennyire fontos, hogy foglalkozzak önmagammal, és magamnak kell megteremtenem, hogy JÓL legyek – ezt az elmúlt években mindig háttérbe szorítottam, mindig volt más, aki vagy ami fontosabb volt

tumblr_obw8c9vPeC1sbevd5o1_1280

Milyen nehézségekkel, külső-belső akadályokkal kellett megküzdenem a gyakorlásban?

Bevallom, volt néha egy-egy elkalandozás, mikor egyszerűen bekúsztak a fejembe más gondolatok, vagy, ha otthon gyakoroltam, egyszerűen belealudtam a gyakorlatba. Ez utóbbiról egyébként a szakemberek azt mondják, egyáltalán nem gond. Sőt, Az AT-ben semmi nem gond: az egész egy önismereti folyamat, amit átélsz, haladsz vele, előre. 

Mi volt a legjobb a három hónap alatt?

A gyakorláson kívül a pszichológus által felhozott “játékok”, feladatok, például mindenféle szójáték, ami kreatív gondolkodásra ösztönöz.

De sokszor kaptam olyan irányított kérdéseket, amelyek segítettek abban, hogy magam mondjak ki bizonyos dolgokat a saját életemről. Az egyik kedvenc feladatom az asszociációs játék volt, amit egy-egy gyakorlás előtt játszottunk: képekkel kellett egy-egy szituációt, vagy önmagadat helyettesíteni, ettől szárnyra kaptak a gondolataim. 

Milyen hatásait, eredményeit, következményeit látom magamban, környezetemben való viszonyomban, körülményeimben? Milyennek tartom a tanulási folyamat kimenetelét?

Kevesebbet aggodalmaskodok, habár maga a fennálló probléma jelen van és nem változott, ugyanakkor jobban, könnyebben veszem az akadályokat, és eltűnt a gyomorgörcs.

Érdekesség, hogy többen jelezték még legfáradtabb napjaimon is, hogy nem látszik rajtam a stressz, kisimultnak látszom, amellett, hogy néhány hónapja még azt jegyezték meg, fásultnak tűnök…

Az alvást is említettem már, és az AT-ben most már sokkal több időt tudok tölteni, nem igazán kalandozok el, vagy ha igen, akkor is hamar visszakavarok önmagamhoz.

Úgy érzem, beállt egyfajta automatizmus a stresszkezelésemben, és ez a leglényegesebb számomra. 

Egyébként azt elárulom, hogy alapvetően ülve próbálkoztam a gyakorlással, ám így nem tudok rendesen ellazulni, ezért átálltam a fekvő helyzetre, na így már egészen más. Ami pedig még a kedvencem, az a légzésfigyelés, azt tapasztaltam, ez a gyakorlat nyugtat le pillanatok alatt leginkább. 

Az autogén tréningről, mint pszichoterápiás módszerről alkotott képem hogyan alakult?

Mivel korábban már kapcsolatba kerültem meditációval, jógával, ezért sok dolog nem volt idegen, például a testrészek külön-külön ellazítása, a légzésfigyelés.

Azonban az AT számomra azért is meggyőző, mert egyszerűen működik: magamon is megtapasztaltam az izomműködés és a relaxált állapot közötti szoros kapcsolatot, vagy azt, hogy miképpen tudom én befolyásolni a testi érzeteimet.

Mindenképpen az eddig megismert legjobb önismereti stresszkezelő technikának gondolom az autogén tréninget, ami nem hitrendszer, vallás, vagy spiritualitás kérdése, hanem tudományosan bizonyított eredményeken alapszik, és ez nagyon komoly biztonságot jelent számomra.

Mint AT-tanuló elmondhatom, nagyon fontosnak tartom, hogy az ember kitől tanulja meg a módszert. Nagyon lényegesek a körülmények és a saját élmények, de ugyanilyen fontos a terapeuta személye is. 

Eszter szeptembertől egyébként csoportokat is indít, ha érdekel titeket, írjatok nekem. 

Végezetül, kedvcsinálóként nézzétek/hallgassátok meg Orosz Katalin klinikai szakpszichológus előadását az autogén tréningről. 

***

Kedves olvasó! Köszönöm, hogy betértél! Minden kulturált és építő jellegű hozzászólást örömmel veszek, boldog vagyok, ha párbeszédet kezdeményeztek!

Azonban a kirekesztő, gyűlölködő kommenteket minden esetben törlöm.

Keresd a Facebookon a Girl Power! blogot! Katt a képre:

Girl Power! blog a Facebookon

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!