Girl Power! blog

“Nem az a fontos, hogy mit veszel fel, hanem hogy mit veszel le” – egy ruhaperformansz margójára

Ádám Anna a Gray Box alapítója és művészeti vezetője, Piróth Tímea festő pedig több mint egy éve a Gray Box aktív tagja, az “Israel Us!” című divatperformansz ötletgazdája és főszervezője, akik a “Dirty Dancing Girl Power“, illetve a “Vallomások: Coming OUT!” című ruhaperformanszok főszervezői is. Interjú egy igen különleges előadássorozatról. 

Az idei Pride #genderőrület kiállításának keretében mutatták be a Gray Box Projects ruhaperformanszát, a Dirty Dancing Girl Powert, amelyen volt szerencsém részt venni még a nyáron. 

Ruhaperformanszról még csak olvastam azelőtt, hogy júliusban ellátogattam az előadásra – nem sűrűn találkozik az ember a kifejezéssel: ruhaperformansz.

Mert mégis, mi lehet ez? Táncelőadás talán, mindenféle színes ruhában?

Esetleg színházi előadás, jelmezekben?

Girl Power
1 találkozás
2 ajándék
3 rész
8 performer
200 ruha, jelmez, kiegészítő
Koncepció: Gray Box
Performansz: Alacsony Zsóka, Almási Szabina, Ádám Anna, Mogyorós Luca Anna, Molnár Gyuri, Piróth Tímea

Nos, ennél sokkal-sokkal több.

De beszéljenek róla az alkotók. 

Anna, micsoda, illetve kik inspiráltak, mikor kitaláltad a “Girl Power” projektet?

Ádám Anna: A projektet nem én találtam ki egyedül. A Gray Box egyik sajátossága, hogy mindegyik projektünk egy – részben az Anna Halprin “RSVP Cycle”-ből inspirált és tovább gondolt – kollektív kreatív módszer eredménye, ahol a tartalmi kigondolásban és formai megvalósításban mindenki egyformán részt vesz.

A “Dirty Dancing Girl Power” című ruhaperformanszot novemberben mutattuk be először a X. LIFT fesztiválon.

Hatan voltunk benne, közösen találtuk ki a konceptet és közösen választottuk ki a zenét is. A munka során több opció is felmerült, de miután rátaláltunk a közös nevezőre – arra, hogy a várakozásról, a készülődésről, a találkozásról, a be-nem-teljesedésről, a szerelmi magányról szeretnénk beszélni -, az együttműködés és a mondanivaló formai megjelenítése végül elég gyorsan ment.

Fotó: Girl Power blog    

Ennél a ruhaperformansznál nem volt szándékos utalás vagy közvetlen referencia, de így visszagondolva a végső vizuális megoldást John Galliano (Christian Dior, FW 2001), Antonio Marras (Kenzo, SS 2011) vagy Jenny Kee (SS 2012) bohém stílusú, folklór életérzésű, színekben és textúrákban gazdag eklektikus kollekcióihoz tudnám kötni.

Mi az a Gray Box pontosan, kik állnak mögötte?

Ádám Anna: A Gray Box mögött jelenleg 12 ember áll: 9 performer (Alacsony Zsóka, Almási Szabina, Ádám Anna, Bakonyi Zsuzsa, Fodor Orsi, Korponovics Roland, Molnár Gyuri, Piróth Tímea és Poór Dorottya), 2 zenész (Cserne Kata és Földvári Róbert) és 1 szövegíró (Breuer András).

Ugyan én felelek a társulat művészeti vezetéséért, ennek ellenére, ahogy mondtam az előbb, az összes ruhaperformanszunk közös munkafolyamat eredménye.

A Gray Box egy határterületekre épülő és szakterületeket ötvöző kezdeményezés.

A ruhaperformanszaink vegyes formanyelvekből és eszköztárakból merítkeznek (performanszművészet, képzőművészet, előadóművészet, divat…), és nálunk nem csak a produkció, hanem a társulat maga is szakmailag “plurális”, hiszen nagyjából minden tag más és más területről való.

Van közöttünk festő, intermédiaművész, performanszművész, zenész, táncos, színész, esztéta… és a közös munkához mindenki a saját kompetenciája szerint járul hozzá, folyamatosan adunk és kapunk, tanítunk és tanulunk valamit.

Fotó: Girl Power blog

Dirty Dancing Girl Power – Acb Attachment

“Nem az a fontos, hogy mit veszel fel, hanem hogy mit veszel le.” (Steven Cohen) – ez volt a mottója az Aurórában bemutatott “Vallomások: Coming OUT!” c. performansznak. Mi volt a koncepció, mikor megálmodtad az előadást?

Piróth Tímea: Coming out történeteket jelenítettünk meg, ahol a ruha jelmezként funkcionált. A történetek komplexitása miatt több rétegben gondolkoztunk, a ruhaperformanszban az anyagok, outfitek transzformációja követte formailag a cselekményt. Ezzel párhuzamosan egy absztraktabb hangon a performer-néző viszonya alakította a történetet.

Ami a koncepció kidolgozásánál legjobban érdekelt minket, az egy olyan tér kialakítása volt, amiben a résztvevők a 30. perc végére valóban részesei lesznek egy idegen ember feltárulkozásának.

Bármilyen témához nyúlunk, a cél sosem a narráció, a nézőt szeretnénk helyzetbe hozni.

Fontos volt az intimitás megteremtése, annak az előkészítése, és hogy egy ilyen túlterhelt kérdésben az interakció egyik oldal felé se legyen drasztikus.

Ha jól tudom, a fél órás “Dirty Dancing Girl Power” c. ruhaperformanszban összesen 200 ruhadarab „szerepel”. A ruhákat hogyan válogattad össze, mennyire voltak fontosak a a darabok, a színek, az összeállítások?

Piróth Tímea: A ruhaperformansz első része a felkészítés. Itt az öltöztetés mindenkiben egy mennyegzőre való rákészülést idézett meg. Ehhez próbáltuk meg kiválasztani azokat az anyagokat amik szerintünk működni tudnak egy ilyen felállásban.

Fotó: Girl Power blog

Ezek sem tradícionális darabok, de a gesztus amivel feltettük őket a párra, adott egy díszítő funkciót a ruháknak.

Nagyon erős hangulata volt a választott zenéknek (Beethoven: “Op. 78 zongoraszonáta”, Dirty Dancing: “I’ve Had The Time Of My Life” és Pergolesi: “Stabat Mater Dolorosa”) és a mozgás minőségének, mindezt figyelembe véve találtuk meg a legideillőbb ruhákat.

Szokatlan kompozíciók jöttek létre, nem rendeltetés szerűen használtuk fel a különböző darabokat. A BOB dzseki itt nem egy karaktert jelenített meg, hanem az anyag fényessége egészítette ki a csipkeruhát.

“A BOB dzseki itt nem egy karaktert jelenített meg, hanem az anyag fényessége egészítette ki, a csipkeruhát.” 

Amellett, hogy a ruhatár folyton bővül, a kedvenc darabokkal még mindig lehet új viszonyokat kialakítani, függően attól, hogy hogyan nyúlunk hozzájuk.

Számos más projektet is csináltok már, nagyon tetszik például az “ArtFitness”, és a Feminine-Masculine” workshop is. 

Ádám Anna: A Gray Box jelenleg több tevékenységet is folytat, melyekben a közös nevező a folyamatosan bővülő, jelenleg több mint kétszáz darabból álló ruha, jelmez és kiegészítő kollekciónk.

Ruhaperformanszokat mutatunk be, workshopokat tartunk, JAM-LAB-eket és ArtFitnesseket szervezünk kiállító- és előadóterekben egyaránt. Egyébként a “Gray Box” név is erre a kontextusi sokszínűségre utal: a szürkét a “Black box” feketéjéből és a “White cube” fehérjéből keverjük ki.

A Gray Box workshopok és az ArtFitness is kísérőprogramként funkcionálnak. Ezutóbbi konkrétan non-verbális múzeumpedagógiai program: tárlatvezetés mozgásban.

A foglalkozást táncosok tartják (Grégory Chevalier, Farkas Gergő Dávid…), akik a kiállítás átfogó témájára, valamint a kiállított műtárgyakra egyéni és kiscsoportos tematikus improvizációs gyakorlatokat dolgoznak ki. Ezeket a feladatokat a kiállításon fellelhető egy-egy képi vagy írott dokumentum inspirálja.

Akárcsak az ArtFitness, egy workshop is lehet egy kiállítás tematikus kísérőprogramja (pl. “MásKÉPp”, TAT Galéria), de adhat neki teret egy fesztivál (pl. “X. LIFT”) vagy akár egy konferencia (pl. “Barthes konferencia”, Pázmány Péter Katolikus Egyetem) is.

A tematikus workshopokon egy-egy témát (például “Feminin-Maszkulin”: testképek, társadalmi normák és sztereotípiák) vagy művet (pl. Roland Barthes: “Beszédtöredékek a szerelemről”) úgy dolgozunk fel, hogy kizárólag a performansz non-verbális eszközeit kombináljuk egymással.

Improvizációs gyakorlataink során a “tartalom” és a “forma” összefüggéseit szem előtt tartva használjuk a ruhakollekciónk darabjait, illetve a ruhák meg a test között kialakult kapcsolatot és teret. Szólóban, duettben és csoportos “produkciókban” tekintjük át az emberi test vizuális és fizikai lehetőségeit, a test és egyén, az egyén és ruha viszonyának széles spektrumát.

A júliusi előadás a Pride záróeseménye volt a “Genderőrület” című kiállítással karöltve. Mennyiben volt lényeges az alkalom? 

Piróth Tímea: Mindegyik ruhaperformanszunk helyspecifikus, ha kiállításban, múzeumban kapunk helyet, ott a kiállítás koncepciója az, ami megadja az első felütését az előadás kidolgozásának.

A kiállított munkákkal most nem volt közvetlen kontaktunk, főként azért sem, mert egy meglévő scriptünket játszottuk újra, amit viszont egy hasonló eseményre írtunk (“X. LIFT” fesztivál).

Az alkalom pedig amiatt is befolyásol nagyon, mert az interakcióhoz elengedhetetlen ismerni a közönséget.

Ilyenkor el kell dönteni, hogy mi egyénileg és főként, mint társulat, hogyan tudunk kapcsolódni az adott eseményhez, kiállításhoz. Ezek felkérések, de mi válsztunk. Az hogy melyikre mondunk igent, már önmagában egy állásfoglalás.

 

***

Kedves olvasó! Köszönöm, hogy betértél! Minden kulturált és építő jellegű hozzászólást örömmel veszek, boldog vagyok, ha párbeszédet kezdeményeztek!

Azonban a kirekesztő, gyűlölködő kommenteket minden esetben törlöm.

Keresd a Facebookon a Girl Power! blogot! Katt a képre:

Girl Power! blog a Facebookon

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!