Girl Power! blog

A lomtalanítás 5 csodája

Pénteken kezdődik a lomtalanítás Budapesten. Izgalmas napunk lesz!

Engem egyfelől mindig nagy várakozással, de ugyanakkor rémülettel is eltölt ez a gondolat: úristen, ki kell pakolni a pincét, ahol már halomban állnak régebbi bútordarabok, dobozok, törött csempék, ruhák, és egyáltalán, a fiókok, polcok tartalmát is át kellene néznem, kirámolnom, bezsákolnom, lecipelnem. 

Nos, mivel nálunk holnap van lomtalanítás, és kivételesen két szabadnap áll rendelkezésemre, ma reggel már belevetettem magam a lakásom legmélyebb bugyraiba, és elkezdtem szemrevételezni felesleges, vagy épp hasznos cuccaimat.

Nehéz megszabadulni tárgyaktól. Ez tény. Van olyanom – hajjaj, de még mennyi – amit évek óta őrizgetek, jó lesz még valamire-legyintéssel, de persze tudjuk, soha nem jók az ilyenek semmire. Mondjuk egy tizenöt éves papír alapú Budapest-térkép. Ma hatodszorra helyeztem vissza a polcra, mondván, kellhet még. Aztán újra kinyitottam a szekrényt. Kellhet, komolyan? Az ájfón mellé? 

És miközben zenét hallgatva, kávét kortyolva leltároztam a fiókom alsó polcát, elkapott a felismerés, hogy micsoda önismereti folyamat is ez valójában! Hogy miközben dobálod ki a szemetet a pecódból, micsoda csodákkal találkozhatsz!

1. Először is: rend lesz. A lakásodban és a fejedben. Bár még nincs itt a tavaszi nagytakarítás ideje, de a lomtalanítás kiváló lehetőség az elengedésre.

Elengedni emlékeket, tárgyakat, személyeket, amelyek már nem szolgálnak. Vagy épp soha nem is szolgáltak!

Itt van például az expasim kb. 100 darabos Playboy-gyűjteménye, ami már több mint 7 hónapja porosodik a szekrényem tetején. Igen, tudom, mire gondolsz. Playboyok? Mit keresnek, mit kerestek már sokkal korábban is a lakásomban? Jó kérdés. De most nem válaszolok rá, tudom a megoldást. 

Kibaszni. A picsába. Nincs kecmec, ágyő. 

Rohadt jól esik beletenni egy hatalmas szemeteszsákba, és cipelni lefelé, a lomisoknak (ó igen, ők már itt tanyáznak tegnap este óta), akik olyan nagy vigyorral veszik át tőlem az újságokat, hogy öröm nézni. Hálásan köszönik, már teszik is el. Jöhet egy sóhaj, köszönöm: végre lezártam. 

2. Rengeteg helyed szabadul fel az otthonodban. Csak egy-két kuplerájos részt kell átalakítanod, és máris rájössz, hogy a legapróbb lakás és tágas tud lenni, ha rend van benne.

Van például egy polcom, ahová évek óta táskák, karácsonyi díszek és búvártalpak (igen, ezek így együtt) voltak begyömöszölve. Nos, most szelektáltam: a búvártalp ment egy másik fakkba, a karácsonyi díszek le a pincébe, táskákat pedig a táskás polcra (no igen, van ilyenem is) és hopp, itt egy üres polc! 

3. Rábukkanhatsz fontos, elfeledett dolgokra otthon.

Oké, ez itt most az elengedés játéka, de biztosan veled is előfordult már, hogy a nagy rendrakás közepette a kezedbe akadt egy fotó, egy kedves emléktárgy, egy levél, amit esetleg már el is felejtettél. Én ma délelőtt tulajdonképpen a pakolászás közben a legnagyobb időt arra vertem el, hogy nagyon-nagyon régi fotóalbumokat rendeztem össze és lapoztam át.

Gyerekkorom felhőtlen boldogsága. Nagymamám a csodaszép Balatonkenesei telken (azóta sajnos már nincs meg. Nagyi sem él.) Aztán a hírhedt osztálykirándulások. A gyerekkori nagy szerelem, a rettegett punk fiú, akitől olvadtam. A nővérem kraftwerkes pólója és feltupírozott haja. Imádom mind. 

 

4. Te is találhatsz különleges tárgyakat.

Régen gyanakodva tekintettem azokra, akik lomtalanítás-túrára indultak. Mások használt bútorait vigyem el? Ki tudja, mi a története? De tavaly egy barátnőm unszolására én is részt vettem egy ilyenen. Komolyan mondom, hogy az Ecseri piac semmi nem volt ahhoz képest, amilyen csodákat akkor láttam: színes, virágos, csillogós ajtógombok, rengeteg könyv, bakelit-lemezek, szintetizátor (működőképes), váza, mindenféle izgalmas tárgy akadt fenn a horgunkon. És igen: a tárgyaknak történetük van, éppen ez az izgalom benne: hogy az összelomizott, jó állapotú lámpa ki tudja, kié volt, milyen könyvet olvasott mellette? 

5. Jó dolog tehát ez a lomtalanítósdi, de a legeslegjobb az egészben tudod mi? Hogy kapsz tőle én-időt. Hogy a pakolás terhével álcázott elfoglaltság pontosan arról szól, hogy megnézheted magad, az életed kívülről, mint egy lassított jelenetet. Hogy megfigyelheted, honnan és merre tartasz, hogy ki is vagy te valójában. Hiszen a tárgyak beszélnek.

Kellemes lomizást!

***

Kedves olvasó! Köszönöm, hogy betértél! Minden kulturált és építő jellegű hozzászólást örömmel veszek, boldog vagyok, ha párbeszédet kezdeményeztek!

Azonban a kirekesztő, gyűlölködő kommenteket minden esetben törlöm.

Keresd a Facebookon a Girl Power! blogot! Katt a képre:

Girl Power! blog a Facebookon

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Paulina Piszke says: (előzmény @Irma Czirok)

    Csak sétálgatunk. Nincsenek mindenhol közteresek. Az etnikumot lehet nemlétezőnek tekinteni. Bátorságra fel!

  2. Már nem lehet “csak úgy” lomizni, mert büntetik. (A fehér ember legalábbis nem meri.)

  3. steve winston says:

    A hatodik csoda mikor az általad kidobott lomot,az etnikum neked kinálja pénzért eladásra!ddd

  4. Paulina Piszke says:

    Miért is örültem annyira az írásodnak? Mert többször megfordult már a fejemben, hogy ilyenkor csak szét kellene nézni, ki mit dob ki. Lehetnek olyan dolgok, amiknek értékét a kidobó nem ismeri v értékeli, utalva ezzel pl. a szép ajtógombokra. Most meg fogom fűzni a barátnőmet, hogy menjünk el lomizni!

  5. Lány Őszi says:

    Nekem a szobaköltöztetés alatt – ami négy nap volt, – került elő a kedvenc sálam, ami fél évvel korábban elkallódott házon belül. Mint kiderült egy bugyinyi(ez alatt az irattartó nejlont értem) hivatalos irat társaságában becsúszott a vitrin fiókjai és a bútor hátlapja közötti résbe. szóval amit te a cikkben leírtál, az akkor is igaz, ha nagytakarítást végzel, mert néha holmik kerülnek elő az íróasztal mögül, meg egyéb kevésbé figyelt helyről.


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!