Girl Power! blog

Nyílt levél az okmányirodában dolgozó, lekezelő ügyfélszolgálatosnak

Mit tehet az egyszerű ember, ha az útlevelét szeretné megcsináltatni, de az okmányirodánál a sárga földig alázzák, mert túl sokat kérdez?

Kedves kormányablakban dolgozó, végtelenül szomorú tekintetű, ámde annál arrogánsabban, fennhangon kioktató, engem megalázó honfitársam!

Muszáj most tollat ragadnom, habár éppen pár perce csapzottan, izzadtan, meggyötörve és a sírással küszködve értem haza, mint valami harcos a csatából, mert azt hiszem, ritkán érzem olyan megszégyenítve magam, mint amikor egy hivatalos ügy miatt kormányhivatalba megyek. 

Nos, ma ellátogattam a járási hivatalba, hozzátok, mert útlevélre van szükségem.

Ez a kép persze csak illusztráció, ennél fásultabb a sztoriban mindenki.

Elmentem hát a te munkahelyedre, ahol azért dolgozol, hogy segíts engem az ügyem intézésében. 

Ez a munkád: tudod, mit kell kitölteni, milyen dokumentumok szükségesek, nálad van a csekk, amelynek végösszegét én aztán szépen kipengetem, no meg a papírok, az ujjlenyomat-leolvasó, nincsen ezzel semmi baj.

Nem, én nem tudom feltétlenül az egésznek a menetét, tudod, nem járok naponta önkormányzatokba és nem csináltatok hetente útlevelet, de gondoltam, Te ott vagy, és majd eligazítasz, hiszen, mint már mondtam, ez a dolgod. 

Ritka öröm, mikor az embert a sorszámával megérkezése után nagyjából 10 perccel már hívják is – pedig hidd el, vittem könyvet, felkészültem a legrosszabbra, és elsőre lám, kellemesen csalódtam -, ezért mosolyogva léptem oda hozzád, kedves Első Számú Dolgozó.

Nos, megérkeztem, megkérdezted, mit szeretnék, én pedig elmondtam, hét napon belül kiadandó útlevelet.

Arcod meg se rezzent, máris nyomkodtál valamit, persze fel se néztél rám, monotonon daráltad, tegyem ide az ujjam az ujjlenyomathoz, és itt a csekk, és írjam ezt és azt alá, én pedig engedelmeskedtem, hiszen te tudod, mit kell tennem, amiért én nem restellek majdnem 27 ezer forintot fizetni, mert hát igen, nekem ez fontos, neked nem.

Nos, Első Számú Dolgozó, mi egymással gyorsan lepörgettük az elintéznivalót, és bár igyekeztem emberként kommunikálni veled, megköszöntem és mosolyogtam, te fel sem néztél rám, a szemed sem rebbent, a szád félre sem húzódott, inkább csak kisebb-nagyobb sóhajokat hallottam felőled, ha hozzád szóltam, de sebaj, örültem, hogy gyors minden, nem kell végül is kedveskedni egymással, oké.

No, akkor átszaladok a postára, kifizetem a pénzt, és hamar készen is leszek. Még utoljára megkérdeztem tőled, ha visszaérek, mi a teendő. Ekkor már felemelted a lesajnáló tekinteted – és abban a nézésben minden benne volt: mit kérdezek ennyit, higgadjak már le, jajderohadtfárasztóvagymár – , és aztán valami olyasmi hangsúllyal, amelyben az a kérdés bújt meg, hogy hogyan lehetek ilyen értetlen, annyit közöltél, csak jöjjek és majd szólítanak.

Igen ám, de a postán nagy sor volt, így nagyjából 15 perccel később értem vissza a hivatalba, nem néhány perc volt, mint gondoltam. És még így is, mikor visszaértem a hivatalba, örömmel láttam, hogy egy másik ablaknál villog a sorszámom, ó, mondom, ez már majdnem európai tempó, így kell ezt.

Odaléptem hozzád, kedves Második Számú Dolgozó, aki éppen álltál az asztalodnál, és panaszkodtál valamiről egy kolléganődnek.

A kezemben két befizetett csekk és a sorszámom, és mivel az ablakod felett ugyanaz a szám díszelgett, bátran odaléptem. És ekkor következett a nagy csapás, a megszégyenítés, az ostoba ember – lásd: én – megdorgálása, ugyanis rám néztél, és felháborodottan kérted számon, ki vagyok én és mit akarok.

Picit értetlenül fogadtam a kérdést, és  mondtam,  nos, én vagyok 223-as számú, amit az imént odahívtál, ami pirossal ott villog a fejednél –  de akkor kioktattál, hogy nem úgy van az, mert te már percekkel ezelőtt hívtál, de mivel nem jelentem meg, ezért visszaküldtél engem, mint valami rosszat tevő óvodást a sor végére.

Nem tudom, mindezt honnan kellett volna tudnom, hiszen a számom még mindig ott virított a fejed felett, ami ekkor már vörös volt, olyan ideges voltál rám. Persze,hiszen megzavartalak a szünetedben, és egyáltalán, hát hogy lehet valaki ekkora balfasz, hogy nem ér oda időben? (Hidd el, én is utálom, ha a kávészünetben munkával zaklatnak, hát hogyan gondolják? Igaz, én egy picit mást csinálok, nem embereket szolgálok ki, de valahogy akkor sem értem ezt az egész helyzetet)

Itt már elvesztettem a lelkesedésem, és jeleztem feléd, lehetne ezt normálisan is közölni, nem ilyen stílusban, ám ekkor te még erőszakosabbra kapcsoltál, és eltessékeltél, üljek szépen le és várjak, majd mint aki jól végezte dolgát, visszafordultál és folytattad, amit elkezdtél. 

Kedves Kettes Számú Dolgozó, leültem, ahogy rám parancsoltál, és mint akit leforráztak, azon gondolkodtam, hogy most vajon hová írjam ki, hogy válogatott gyökerek dolgoznak itt? Hiszen ha felmegyek a Google-ra, szinte csak ilyen véleményeket olvasok. Szóval, minek oda írnom még egynek, megírta ezt már más is. 

Nem írtam tehát sehova semmit, nem tettem panaszt, pedig azt gondolom, a kedvesség nem kerül semmibe, és hidd el, neked is jobb napod lenne tőle, ha az ügyfeleket nem egy-egy darab szarként, idiótaként kezelnéd. 

Summa sumarum, mikor újra sorra kerültem – hála a jó égnek nem hozzád –  a Hármas Számú Dolgozóhoz, habár már felvérteztem magam egy összecsapásra, láss csodát, az asztal másik végén ülő fiatal férfi kedvesen szólt hozzám, sőt mi több, mikor rossz helyen írtam alá, kedvesen, mosolyogva kérte, ismételjek, ezúttal jó helyen. Nem vagyok értelmi fogyatékos, de nyolc papír közül bizony van, hogy elvétek egy sort, és te bizony kedvesen vezettél a bürokrácia útvesztőjében. Hála, hála.

Kedves Hármas Számú Dolgozó, tehát ezúttal neked nagyon köszönöm, hogy emberként viselkedtél, úgy, ahogyan azt normális országban kellene, így egy cseppecskét talán javítod a gyökérség statisztikáját, de azt hiszem, van itt még hova fejlődni. 

Kedves kormányhivatalban, önkormányzatban, hivatalban vagy bármilyen ügyfélszolgálaton dolgozó bárki, tudom, hogy fáradt vagy, meleg is van, és meggyötört vagy, büdös is van, meg hát parasztok, meg hangosak, meg nem értik. Meg sokat kérdeznek. Meg sokan is vannak.

De hidd el kérlek, értékes a munkád, és pont attól értékes, hogy én, aki leülök veled szembe, mást csinálok nap mint nap, nem értek a te dolgodhoz, ezért kérem a segítséged – amiért te fizetést is kapsz.

Én is fáradt vagyok, én is meggyötört vagyok, és én is rosszul viselem a negyven fokokat, és bizony én is rosszul vagyok a bunkóktól, az arrogánsoktól, de: ha emberekkel kell foglalkoznod, kérlek, próbálj valami mást. Vedd be reggel a toleranciatablettát, meditálj, jógázz, bánom is én, hiszen tudod, hogy az emberek bizony kérdeznek, nem értik. Ezért vagy te ott. Ezért ez a munkád. 

***

Kedves olvasó! Köszönöm, hogy betértél! Minden kulturált és építő jellegű hozzászólást örömmel veszek, boldog vagyok, ha párbeszédet kezdeményeztek!

Azonban a kirekesztő, gyűlölködő kommenteket minden esetben törlöm.

Keresd a Facebookon a Girl Power! blogot! Katt a képre:

Girl Power! blog a Facebookon

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Sárosi Judit says:

    Nagyon sajnálom, én kérek elnézést, ez nagyon rossz és frusztráló élmény lehetett! Én is kormányhivatalban dolgozom, de nem ügyfelezek. Higgyétek el nem ez az általános. Legalábbis remélem.

  2. Marika Ökrösné Király says:

    Nekem csak pozitív tapasztalatom van az ügyíntézők munkájával,segítő készségével és kedvességével kapcsolatban. Legutóbb egy hete jártam ott és akkor is ezt tapasztaltam.Erősen hangulat keltő írásnak érzem a levelet.

  3. Helga Singer says:

    Akkor nekem kifejezetten szerencsém volt eddig, mert rácáfolnék az itt leírtakra. Eddig bárhol voltam hivatalos ügyben okmányirodában, kormányhivatalban, NAV-ban (!) még mindig kedvesek és segítőkészek voltak. Sosem voltak undokok, kioktatóak és lekezelők.
    A postán már nemegyszer póruljártam, de nem is hagytam szó nélkül.
    Sajnálom a történteket! Szebb napot!

  4. Szombathné Nagy Ilona says: (előzmény @Kicsi Kicsi)

    Nekem pozitív tapasztalataim vannak,a kormány ablaknál szolgálatot teljesítő ügyintézőkkel kapcsolatban.Szakmailag felkészültek,udvariasak,ügyfélbarát munkájuk meggyorsítja az ügyek intézését.Egy hét alatt megkapta az útlevelet és a személyi igazolványomat.Köszönöm.

  5. Kicsi Kicsi says:

    Sajnos ilyenek az kormányablaknál ülők. Azt gondolják, hogy ők a hatalom. Az egyik napon szerettem volna az aszódi okmányirodába sorszámot kérni, közölték, hogy ezt náluk nem lehet. Majd pénteken, ha 8 órakor kinyitnak szakítsak le egy sorszámot. Igen ám, de a tapasztalataim szerint már 6 órakor minimum a kapuban kellene állnom, és már akkor sem vagyok az első, és kb. 3-4 ügyfél után kiragasztják a herkentyűre, hogy elromlott.
    Szóval ennyire akarnak dolgozni, melyet még a főnökük is támogat. Akkor hol is lehetne panaszt emelni? – csak itt.

  6. Sándor László Szentgyörgyi says:

    Kortól és nemtől független az biztos megállapítás hogy akinek csak egy ici-pici hatalom adatik az élni is fog vele. Ez lehet BKV ellenőr,bolti eladó,vagy mint fentebb láthattuk ügyfélszolgálati dolgozó. Az a dolog fonákja hogy ha mondjuk ebédelni megy a kedves dolgozó a közeli ebédszolgáltató ugyan úgy kezeli mint ő a kliensét szokta mivel ő is csak egy adódó probléma a munkaidejében. Hazafelé menve ha tömeg közlekedik a jegyellenőrtől a talajba döngölheti. Talán egyszer rájön míg vár a háziorvosára hogy egymásra vannak az emberek utalva.

  7. Id István Lehotzky says: (előzmény @Csepregi Tamás)

    Az a szomorú, hogy jó néhányan olyan munkakőrt látnak el ahova reggelenként undorral mennek be. Nem lelik örömüket az általuk ellátandó tevékenységben. Nem alkalmasak emberi kapcsolatokra. Ennek igen sok oka lehet. Milyen családi háttér áll mögötte, szomorú, vagy örömteli az élete, stb. Más munkalehetőség nincs környéken. Azonban ott is van egy felelős vezető akinek a nem megfelelő magatartást észlelnie és intézkednie KELLene.

  8. Csepregi Tamás says:

    Nem meglepő. Rengeteg a bicskanyitogató stílusban beszélő, arrogáns, öntelt bunkó faszkalap! Nem csak a kormányhivatalokban, hanem mindenütt. Boltban, munkahelyen, úton-útfélen, a neten kommentelők között is akad jócskán.
    Kezdem azt hinni, mi az 5 millió, állandóan fröcsögő búval baszott rosszindulatú faszkalap országa vagyunk.

  9. Agi Vamosi says:

    Én rá szeretnék cáfolni egy hivatali példával. Lásd nyugdíjfolyósító. Fiatal huszonéves műkörmökkel és mű szempillákkal a ruhája nagyon csinos .Igen az összhang tökéletes volt,mint egy díva és ki ha nem én jutottam hozzá.így zajlott: odaléptem ,köszöntem ő visszaköszönt mosolygott és kérte foglaljak helyet 🙂 hú,már itt éreztem,hogy egy kedves “kis” lányt fogtam ki ,mert ugye én …szóval megkérdezte miben tud segíteni,és full kedvesen szinte ,ha mondhatom a hangja simogató volt. Szép lassan odatoltam a papírjaim és közben elmondtam mi járatban vagyok. Kis türelmet-hangzott majd egy miután átnézte elmondta mire van még szüksége…azt hiszem nagyon szerencsés lehettem,de a végén még a ruháját is megdicsértem annyira finom színe és jó fazonja volt,hogy nem tudtam megállni ezzel kihangsúlyoztam,hogy olyan segítőkész és kedves volt 🙂 a ruha lazacszínű volt. Ha olvasná és magára ismerne ,csak gratulálni tudnék az emberi oldalához. Hogy hihetetlen ??? semmi érdekem nem fűz ahhoz,hogy olyat írjak,ami nem igaz. Jó helyre jó időben érkeztem

  10. Az ” egykori Szovjetunióban Csehov ” Hát 1904-ben meghalt !!

  11. Béla Hoffmann says:

    Sajnos jellemző, hogy a szolgáltatók, azok alkalmazottai hatóságként viselkednek, arrogánsak, nem egy esetben pimaszok. Üdítő kivétel amikor normális a kommunikáció.
    Nem csak itt alakultak át a kapcsolatok. A héten ügyvédnél voltam, akinek tetemes summát fizetek 1-2 óra munkáért. Várok. szék az iroda ajtó mellett, behívja a titkárnőt, aki betessékel. Nem mutatkozik be, nem áll fel az íróasztal mögül, nem nyújt kezet.S ez csak az első 20 másodperc volt. Ha egyedül vagyok szó nélkül felállok és elmegyek. Itt tartunk.

  12. Zsolt Tehtube says:

    A kormányablakoknál kivételesen kedves, segítőkész emberek dolgoznak. Aki így ír, hőzöng az egy önző energiavámpír. Nagyon embertelenül kellett viselkednie ennek a kiváltásához.

  13. Ez az üzenet meg önnek szól kedves Jakab Erzsébet: Ön még a blog írójánál is utálatosabban általánosít,. Mert azt leírni úgy általában, hogy “kiöltözött, rém buta nők” dolgoznak ott, az már majdnem túlmegy minden határon. No jó, még az kimaradt, hogy nem kurvázta le őket. Az eszem megáll, hogy egy nőképes így leírni az ott dolgozókat,akiket -mondaná egy pszichológus- valószínűleg valamiért irigyel. Ne tegye.

    Ui.: egyébként soha nem dolgoztam azon a területen, csak úgy mondom..)))

  14. Bizony lekezelő és általánosító. Ha egy egyébként kedvesen viselkedő ügyintéző ezt elolvassa, azonnal elmegy a kedve nemcsak a munkától, de az élettől is.

  15. Kaytusa Mamuka says:

    Sajnos hasonló dolgokat tapasztaltam én is. Kialakult a sok negatív eset után bennem egy vélemény:::: a kormányablaknál ülők de inkább a polgármesteri hivataloknál nem emberek, hanem valami felsőbbrendű lények dolgoznak, akik lenézik, megalázzák az ügyfeleiket!

  16. Novák József says:

    Várjatok, mingyá’ elmorzsolok egy 100-as papírzsepit! Én dolgoztam Okmányirodában – az óta és jelenleg is ügyfélszolgálati helyen dolgozom – és könyvet tudnék írni a büdös bunkó ügyfelekről akik nap mint nap azt gondolják, hogy a hivatali dolgozót/ügyintézőt abban a pillanatban a seggéből rántották elő. Úgy is fogalmazhatnék, hogy hallgattassék meg a másik fél is… mert ez így erősen hangulatkeltő! 🙁

  17. Varga Ferenc says:

    Az egykori Szovjetunióban hajszálpontosan az ilyen viselkedésről, az ilyen csinovnyikokról (kiskirályként pöffeszkedő hivatalnokok) írt Csehov, Gogol és még sokan mások – majdnem 100 éve …. Utolértük a Szovjetunió szellemét. 2017-ben. Azért ez szép teljesítmény!

  18. Vanyorek Péter says:

    Ez azért van, mert sokan, még mindig nem tanulták meg megvédeni magukat! Nálam ez a következőképpen szokott működni!
    Az első flegmánál általában CSAK felvonom a szemöldököm!
    A másodiknál már jelentősen felemelem a hangom is!
    A harmadiknál általában az egész épület hallja hogy mi a problémám, a szemben ülőnek mi lenne a dolga, + utalások munkamorálra, rokonságra és genitáliákra!!! NAGYON HATÁSOS!!!

  19. Erika Schranz says:

    Én nem szeretném védeni a hivatalban dolgozókat, sajnos én is tapasztaltam már. De vannak nagyon bunkó és öntelt páciensek is, akik úgy jönnek mint a kiskirályok. Félreértés ne essék, én nem vagyok hivatali személy. De már sok mindent tapasztaltam életemben.

  20. Demok Rita says: (előzmény @tanár)

    Nem. A hivatalnokok és a bolti eladók többsége még mindig a szocializmust építi. Nem szóltak nekik, ahogy annak már vége.
    Mivel nem tanítják meg nekik az emberi kapcsolatoknál elvárható udvarias viselkedést, nem is foglalkoznak vele. Tisztelet a kivételeknek.

  21. László Szlama says:

    A véleményem, és tapasztalatom szerint sajnos az okmányiroda “dolgozóinak” munka stílusa sajnos ilyen vagy ilyen sem. Ez méltán tükrözi a munkához való viszonyulást is. Ez addig így lesz amíg a vezetőik , főnökeik különbek , mert ha azok , akkor úgy penderíti Önöket ki egy fenékberúgás kíséretében, hogy öröm nézni! Azt kívánom Önöknek, amikor ügyfélként állnak egy ablaknál hasonló elbánásba legyen részük. De akkor Önök az elsők akik a befolyásos és bunkó főnöküknél panaszt tesznek! Nézzenek már bele abba a bizonyos tükörbe.!!!

  22. László Stenger says:

    Sajnos életszerűek a kommentek , szomorú hogy az ott dolgozok legtöbben azt hiszik, hogy hivatalnokként hatalommal bírnak.
    Pedig minden bizonnyal a való világban nem élnének meg….. egyszerűen a vezetőiknek meg kellene értetni velük, hogy Ők szolgáltatnak, mint egy árus, vagy olyan vállalkozó, aki ha nem szolgáltat tönkremegy és éhen pusztul.
    Ha ezt felfognák értelmileg, más lenne, mert jelenleg nem szolgáltatnak, emellett az adófizetők pénzén élnek nulla teljesítmény leadásával.
    Központilag ezt kellene oktatni…. megtanulni hogy kell szolgáltatni, és segíteni a belátogatókat, nem bürokratikus hatalmat képviselni.

  23. Jakab Erzsébet says:

    Üzenet az előző kommentelőknek. A postán még érthető nagyon keveset keresnek, vadászni kell az embert aki odaül a pulthoz. No de az okmányirodában? A kiöltözött kifestett rém buta nők elég sok juttatást kapnak ahhoz, hogy minimális kedvességgel és odafigyeléssel legyenek a hozzájuk forduló emberekkel szemben. Tehát igazad van. Igazad van és igazad van. Ugyanezt tapasztalom. Kormányablak. Odatelefonálok mit intéznék mit vigyek. Elmondják. Odaérek. Még kellett volna ez és ez. Rendszeresen. Hát ennyi.

  24. girl power says: (előzmény @tanár)

    Igen, a postán is kifejezetten jellegzetes ez a végtelen nagy szomorúság és kedvtelenség. Illetve nekem még az orvosi ügyeleten is volt pár durva tapasztalatom. Na igen, erős és büszke….

  25. tanár says:

    Én a postán éltem meg ugyanezt, a szemműtétem után egy héttel, és emiatt nem láttam meg azonnal a kijelzőn a számomat, csak néhány másodperccel később, mint ahogy a hölgy elvárta. Amikor elmondtam neki, hogy miért, csak flegmán ennyit kérdezett: Miért nem hoz magával kísérőt, ha nem lát?
    Megköszöntem neki az együttérzést, ahogy annak idején a goromba szülésznőmnek és az undok orvosomnak is. Ezek után ha nagy ritkán kedvességet tapasztalok, már csodálkozom. Mert a lekezelő, pökhendi viselkedés a normális. Sajnos. Erős és büszke európai ország?!


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!